Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Fenyő István: Csillagok együttállása. Tocqueville, J. S. Mill és a magyar centralisták III/567
TOCQUEVILLE, J. S. MILL ÉS A MAGYAR CENTRALISTÁK 589 ző területrészeket egységes adminisztratív rendszer alá vetni, az előzőleg köztük levő különbségeket eltörölni; és amint a felosztásban e különbségek csökkentek, a központi hatalom nagyobb könnyebbséget talált cselekvőképességének kiterjesztésére az ország minden részében. így a nép egysége megkönnyítette a kormány egységét, és a kormány egysége segítette a nép nemzetté válását. A tizennyolcadik század végén Franciaország még harminckét tartományra oszlott, amelyben tizenhárom parlament vagy legfelsőbb bíróság értelmezte a törvényeket változatosan, ütköző rendszerek szerint. E tartományok politikai alkotmánya meglehetősen változott. Néhányan megőrizték a nemzeti képviselet egy fajtáját, mások ezzel sohasem rendelkeztek. Egyesek megtartották a feudális törvényeket, mások a római jogot. Mindezek a különbségek azonban mesterségesek voltak, vagy jobban mondva, csak külsőségek. Egész Franciaország már egy szellemben létezett, ugyanazok az eszmék uralkodóak voltak a királyság egyik végétől a másikig; ugyanazok a szokások, vélemények; az emberi ész ugyanabba az öntőmintába van vetve - ugyanazok az általános tendenciák. Röviden: a francia, tartományaival, parlamentjeivel, polgári törvényeinek különbözéseivel, szokásainak fantasztikus változatosságaival, összetételével, mindenesetre Európa nemzetei között a legerősebben van minden részében együvé kötve, és a legalkalmasabb szükség esetén egy emberként felkelni. E nagy nemzet középpontjában, oly homogén elemekből összeállítva, volt a királyi hatalom, amely miután megszerezte magának a nagyobb közügyek irányítását, igényt tartott a kisebbek intézésére is. Minden erős kormány arra törekszik, hogy központosítsa az adminisztrációt, de hogy többé-kevésbé sikerül-e a kísérlet, az a kormányzat természete szerint valósul meg. Amikor a döntő súlyú hatalom foglal helyet egy gyűlésben, a központosítás nyilvánvalóbb, mint a valóságban. A gyűlés csak a törvények meghozatalában illetékes, és a törvények nem képesek előrelátni minden dologban; vagy ha ezt megtették, nem képesek végrehajtásra csak ügynökök segítségével és egy állandó felügyelettel (surveillance), amelyre a törvényhozó gyűlés képtelen. A kormányzás törvényhozási ága, ebből következően, központosított, de nem adminisztratív. Angliában, ahol a Parlamentet úgy tekintik, hogy a társadalom valamennyi ügyéről tudomással bír, lett légyen az nagy vagy kicsiny, az adminisztratív központosítás kevéssé ismert; és a nagy képviselőtestület az egyének akaratára hagyja nagy függetlenségben a részleteket. Ez nem teremt a nagy testület részéről semmi természetes mérsékletet; nem kell fizetni érte a helyi szabadságnak bárminő sajátos respektussal, de saját alkotmánya nem ad valaminő hatékony eszközt az együttműködésre e szabadság gyakorlatával. Másrészt amikor az uralkodó hatalom helyet foglal a végrehajtásban (az ember, aki parancsol, akaratának végrehajtását a legkisebb részletekig megbeszélheti), a központi hatalom fokozatosan kiterjeszti magát mindenre; vagy legalábbis nincs semmi a saját alkotmányában, ami korlátozza őt. Ha ez az uralkodó végrehajtó hatalom a nép közepén helyezkedik el, amely között mindennek
