Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Fenyő István: Csillagok együttállása. Tocqueville, J. S. Mill és a magyar centralisták III/567
588 FENYŐ ISTVÁN (noblesse) és klérus, akikben megtestesült az ország intelligenciájának nagy része és csaknem minden gazdagsága, a demokrácia természetes vezetői a jogászok voltak. Amíg a francia jogászok maguk akartak kormányozni a nép nevében, kitartóan dolgoztak a noblesse lerontásán a trón hatalmának növelésére. Elfogadták a királyok despotikus szándékait, egyedülállóan és végtelen művészettel. Ez nem sajátos dolog Franciaországban; és megengedhetjük magunknak azt a meggyőződést, hogy a királyi hatalmat szolgálva, a francia jogászok saját pozíciójuk ösztönzésének engedelmeskedtek, ugyanúgy, mint amikor tanácskoztak az osztály érdekeiről, amelynek véletlenül az élén találták magukat. Cuvier mondja, hogy természetes analógia áll fenn a szervezett test valamennyi része között, amely által egy leválasztott rész vizsgálatából képzeletben helyesen helyreállíthatjuk az egészet. Hasonló vizsgálati eljárásokkal, amelyek kimutatják ezeket az analógiákat, sok általános törvényszerűséget felfedezhetünk, amelyek kormányozzák a világmindenséget. Ha tanulmányozzuk azt, hogy mi történt a világon, amióta az emberek kezdték megőrizni az események emlékeit, hamarosan felfedezzük azt, hogy a civilizált országokban a despota oldalán, aki kormányoz, majdnem mindig megtalálható egy jogász, aki szabályoz és igyekszik összefüggővé tenni egymással az uralkodó önkényes és összefüggéstelen rendelkezéseit. A hatalom általános és határtalan szeretete, amely élteti a királyokat, a jogászok által mérséklődik a módszer szeretetével és az ügyességgel, amellyel természetes módon rendelkeznek az ügyek intézésében. A királyok ki tudják kényszeríteni adott időben az emberek engedelmességét; a jogászok képesek meghajlítani őket csaknem önkéntesen a tartós engedelmességre. A királyok gyakorolják a hatalmat; a jogászok felruházzák ezt a hatalmat a jog alakjával és látszatával. A királyok erővel ragadják meg az abszolút hatalmat, a jogászok megadják annak a legalitás szentesítését. Amikor a kettő egyesül, az eredmény despotizmus, amely ritkán enged lélegző helyet az emberi természetnek. Az, aki elgondolja a fejedelem eszméjét jogász nélkül, csak a zsarnokság egyik aspektusát látja; hogy mint egészet felfogja, szükséges, hogy egyszerre érzékelje mind a kettőt. Az általános okoktól függetlenül, amelyekről beszéltünk, létezik Franciaországban számos véletlenszerű és másodlagos természetű ok is, amely sietteti az összes hatalom koncentrációját a király kezében. Párizs a korai periódustól kezdve egyedüli túlsúlyt szerzett a királyságban. Voltak Franciaországban tekintélyes városok, de csak egy nagy város volt: Párizs. A középkortól kezdve Párizs kezdett a királyság szellemi, vagyoni és hatalmi központjává válni. A politikai hatalom központosítása Párizsban állandóan növelte ennek a városnak fontosságát; a növekedő fontosság pedig megkönnyítette a hatalom koncentrációját. A király az összes közügyet Párizsba vonta, és Párizs az összes közügyet a királyhoz. Franciaország előzőleg felállította tartományait, melyeket szerződésekkel szerzett, vagy fegyveres hódítással, melyek hosszú időn át idegenek maradtak egymás számára. A felosztásban mint központi hatalom képessé vált e különbö-
