Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Fenyő István: Csillagok együttállása. Tocqueville, J. S. Mill és a magyar centralisták III/567
TOCQUEVILLE, J. S. MILL ÉS A MAGYAR CENTRALISTÁK 587 Ezenfelül meglehetős idő múlik el a nép fölött, épp megmenekülve az arisztokráciától, érezvén előnyeit, és megtapasztalva a vágyat, hogy közös ügyeiket ne központosítva intézzék. Az arisztokráciának alávetett nemzetekben minden egyénnek, aki az alsóbb osztályokhoz tartozik, vállalnia kell, hogy csaknem születésétől kezdve közvetlen szomszédságában lássa azt az embert, aki irigységének, reményeinek vagy félelmeinek a tárgya. Megszokta úgy tekinteni a központi kormányt mint természetes döntőbírót közte és a helyi elnyomó között; s az egyén szerződik az elsőnek tulajdonítva nagy felsőbbrendűséget intelligenciában és bölcsességben. Ez a két hatás gyakran fennmarad, amikor az okok, melyeket a születés adott, már elvesztek. Sokkal később, amikor az arisztokráciát lerontották, a polgárok még az ösztönös félelem egy fajtájával tekintettek mindenkire, aki saját szomszédságukban föléjük emelkedett; nehezen lehetett rávenni őket, hogy ügyességet az ügyintézésben, pártatlanságot az igazságszolgáltatásban, törvénytiszteletet meg lehet találni egy hatalomban házon belül is. Vannak féltékeny szomszédok, akik egyenlőek lettek, mert a szomszédok féltékenyek voltak azokra, akik fölöttük álltak; bizalmatlanok voltak még a saját maguk által választott emberek iránt is; és noha többé nem tekintették a központi kormányzatot menedéknek a nemesek zsarnoksága ellen; mégis úgy tekintettek rá, mint oltalomra saját hibáik ellenében. így, akkor a nemzetek, amelyeknek társadalmi állapota demokratikussá válóban volt, majdnem mindig elkezdtek minden hatalmat koncentrálni a fejedelemben; és azután, amikor megszerezték a szükséges energiát és erőt, lerombolták az eszközt, de folytatták a hatalom centralizálását egy hatóság kezében, amely most függővé lett tőlük. Amikor erősebbek, jobban szervezettek és felvilágosultabbak lettek, új törekvésbe kezdtek, és elvéve az általános képviselettől az adminisztráció némely részeit, azokat választott funkcionáriusok másodlagos osztályára bízták. Az ilyesmi természetes ösztönző, és hozzáadhatjuk az elkerülhetetlen haladást, amely azokat a társadalmakat követi, amelyek társadalmi állapotok, eszméik és szokásaik által úton vannak a demokrácia felé. Franciaországban a királyi hatalom kiterjedése felölelte a közös adminisztráció minden részét, rendszeresen lépést tartva a demokratikus osztályok emelkedésével és haladó fejlődésével. Az állapotok megoszlása egyenlőbbé vált, a király mélyebben és állandóbban behatolt a helyi ügyek intézésébe; a városok és a tartományok elvesztették kiváltságaikat, vagy fokozatosan elhanyagolták használni azokat. A nép és a tiers-état támogatta ezeket a változásokat minden erejével, sőt önkéntesen feladta összes jogait, ahol az úgy történt, hogy rendelkeztek némi joggal, azért, hogy közös pusztulásba vonják a nemesekével. A független helyi hatóságok, illetve a nemesek hatalma, mindkettő gyengült ugyanazon a módon és egyszerre. Franciaország királyai különösképpen elősegítették ezt a tendenciát, támogatásukkal, melyhez oly sok korszakban, segítségül vették a jogászokat. Egy országban, mint Franciaország, ahol kiváltságos rendek léteztek, nemesség
