Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Fenyő István: Csillagok együttállása. Tocqueville, J. S. Mill és a magyar centralisták III/567
586 FENYŐ ISTVÁN A társadalom demokratikus része attól az időtől fogva, hogy érezni kezdi erejét és a gyakorlását kívánja, mégis csak egyének sokaságából tevődik össze, kik egyenlően gyöngék és egyenlően alkalmatlanok arra, hogy puszta kézzel harcoljanak a nemesek nagy egyéni egzisztenciája ellen. Ösztönző vágy él bennük, hogy maguk kormányozzanak, anélkül, hogy rendelkeznének olyan eszközökkel, amelyekkel a kormányt befolyásolhatnák. Ez a számos egyén, széles körben szétszóródva és kevéssé hozzászokva az összhanghoz, ösztönösen érzi a megtalálás szükségszerűségét, valahol önmagukon kívül, és mégis különbözve az arisztokráciától, egy már létesült hatóságot, amely körül csoportosulni tudnak, és egésszé egyesülve elnyerik azt a befolyást, amely egyénileg megtagadtatott tőlük. A népi hatalomnak még nincs alkotmányos szervezete; az egyetlen már létesült hatalom, függetlenül az arisztokráciától, amelynek a nép hasznát veheti, a fejedelem. A fejedelem és a nemesek között kétségkívül a hajlandóság természetes affinitása áll fenn, de nem tökéletes azonosság; ám ha ízléseik és szokásaik hasonlóak is, érdekeik gyakran ellentétesek. Ezért azok a nemzetek, amelyek a demokrácia felé haladnak, rendre a királyi hatalom növelésével kezdik. A fejedelem kevésbé irigyen ösztönöz és kevésbé fél, mint a nemesek; és ezenkívül forradalmi időszakokban valamit nyer a hatalom letéteményeseinek változásával, még akkor is, ha az egyik ellenségtől a másikhoz kerül. Az angol arisztokrácia nagy diadala volt sikerük annak elhitetésében a demokratikus osztályokkal, hogy közös ellenségük a fejedelem; így magukat téve meg a nép tényleges képviselőinek, ahelyett, hogy nyilvánvalóan fő ellenfeleik maradtak volna. Általában csak miután a király segédletével teljesen lerombolták az arisztokrácia hatalmát, kezdtek gondolkozni azon, hogy a király maga felelős a hatalomért, amelyet megengedtek neki, hogy magára vállaljon; s vagy azt kísérli meg, hogy függővé teszi magát, vagy visszaveszi a rábízott autoritást, más és függőbb kezekbe adva. De még ha a demokratikus osztályoknak sikerült is a kormányhatalmat saját képviselőiknek kezébe helyezni, vágyódni fognak arra, hogy e hatalmakat megosszák néhány különböző hatóság között, az gyakran nem könnyen megvalósítható: vajon a nehézség mindig azoknak a visszatartó erejéből származik, akik egykor birtokában voltak, vagy annak bizonytalanságából, hogy hol legjobb elhelyezkedni. A demokratikus osztályok mindig találni tudnak maguk között kielégítő számú alkalmas és felvilágosult embert, hogy egy politikai gyűlést vagy egy központi kormányzatot állítsanak össze. De az megtörténhet, hogy nem találnak kielégítő számút tartományi testületek szervezésére. Előfordulhat, hogy a tartományok népe nem hajlandó megengedni, hogy az arisztokrácia kormányozza, és még nincs olyan állapotban, hogy magamagának kormányt alakítson. Időközben a helyi adminisztráció hatalmát egyedül csak a központi hatóság képes gyakorolni.
