Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Fenyő István: Csillagok együttállása. Tocqueville, J. S. Mill és a magyar centralisták III/567
hogy oly közel egyenlőek egymás között, természetesen vezetnek az adminisztráció részletei az egyetlen hatalom keretbe, amely erős öntudattal áll magas helyzetben valamennyiük fölött: nevezetesen az állam központi kormányáéba. Sőt, ha nem képesek arra, hogy delegátust küldjenek valamennyi ügyük intézésére a központi kormányhoz, gyakran kényszerülve lesznek egyéni gyöngeségük és a nehézségek miatt, amelyek ellenállnak az összhangban való cselekvésnek, eltűrni, hogy a kormány bitorolja azt. Igaz, hogy amikor egy nemzet megengedi a népfelség elvét — amikor az intelligencia szétszóródik — amikor a kormányzás művészetét meglehetős tökélyre hozzák és az adminisztráció rossz vonásait túlontúl központosítják, érezhető - akkor valóban a vidék és a vidéki városok lakosai gyakran törekszenek egy kollektív hatalom létesítésére egymás között, helyi ügyeik irányítására. Sőt olykor a legfelsőbb hatalom maga, meghajolva saját előjogainak súlya alatt, arra törekszik, hogy helyhez kösse a kormányzati ügyleteket, s keresse többé-kevésbé ügyesen és mesterségesen találja meg a vidék különböző pontjaira a választott arisztokrácia valamilyen fajtáját. Egy demokratikus nép a centralizáció felé hajlik ösztönösen. Csupán gondolati úton is elérkezik a tartományi intézményekhez. Az így megalapított tartományi önkormányzat azonban mindig ki van téve nagy kockázatoknak. Arisztokratikus országban a helyi hatóságok gyakran megélnek a központi hatalomnak való ellenállásból, anélkül hogy függenének az utóbbi beavatkozásától, hogy megőrizzék magukat; de egy demokratikus országban, a helyi kormány gyakran a központi halatom teremtménye, amely elszenvedi néhány kiváltságtól való megfosztását, vagy megfosztja magát a saját beleegyezésétől. Egy demokratikus nép természetes tendenciája, hogy központosítsa a kormányzás ügyeit, kiváltképp nyilvánvalóvá válik és a leggyorsabb növekedésnek indul a harc és átmenet korszakában, amikor az arisztokratikus és a demokratikus elvek vitáznak egymással a fölényért. A nép, abban a pillanatban, amikor kezdi érezni hatalmát, megtalálja a nemeseket közvetlenül minden helyi ügyben, elégedetlen lesz a tartományi kormánnyal, nem annyira mint tartományival, hanem mint arisztokratikussal. Ha a tartományi hatalmat egyszer kicsavarják az arisztokrácia kezéből, fennmarad a kérdés, hogy kinek a kezébe helyezzék. Franciaországban nemcsak a központi kormány, de sajátosan a király volt az, aki kizárólag fel volt ruházva ezzel a hatalommal. Ez azokból az okokból ered, melyeket célszerűnek tartunk kifejteni. Már kifejeztük véleményünket, hogy a társadalom demokratikus részének megvan az a természetes tendenciája, hogy központosítson valamennyi közös ügyet: de távol vagyunk attól az állítástól, hogy e hajlamuk ahhoz vezetné őket, hogy a király személyében központosítsanak egyedül; ez a körülményektől függ. A választásaiban szabadon engedett nép mindig előnyben fogja részesíteni az adminisztráció hatalmát, egy gyűlést, vagy egy magisztrátust a saját választása szerint, inkább mint egy herceget ellenőrzése nélkül. De ez a szabadság gyakran hiányzik számukra. TOCQUEVTLLE, J. S. MILL ÉS A MAGYAR CENTRALISTÁK 585
