Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Fenyő István: Csillagok együttállása. Tocqueville, J. S. Mill és a magyar centralisták III/567
TOCQUEVILLE, J. S. MILL ÉS A MAGYAR CENTRALISTÁK 583 Bárki gondolja is azt, hogy sikerül állandóan létező tökéletes egyenlőséget létesíteni a politikai világban, anélkül, hogy ugyanakkor egyenlőséget létesítenénk magában a társadalomban, úgy tűnik, veszélyes tévedésbe esik. Nem fogunk tudni embereket büntetlenül pozíciókba helyezni, amelyekben váltakozva érzik az erők érzését és azok gyengeségét. Nem vagyunk képesek teljes egyenlőséggel megközelíteni őket egy ponton, s egy másikon hagyva őket a szélsőséges szenvedéssel, anélkül hogy minden ponton rövidesen ne vágyakoznának erősekké lenni vagy gyengévé válni. De a társadalmi egyenlőtlenség legveszélyesebb fajtája az, amely a földbirtok felgyülemléséből származik a nagy tömegekben. A földtulajdon az embereknek sajátos eszmék és magatartásformák mennyiségét adja, amellyel igen fontos számolni, és amely a mozdítható vagyon birtoklását egyáltalán nem, vagy csak kicsiny mértékben produkálja. Nagy területű birtokok helyhez kötik, mondhatnánk, a vagyon hatását; s mindig ugyanarra a helyre és ugyanazon személyek fölé kényszerítik, s adnak ezáltal annak intenzívebb és állandóbb karaktert. A mozdítható tulajdon egyenlőtlensége gazdag egyéneket teremt, a földtulajdon egyenlőtlensége dúsgazdag családokat. Összekapcsolja a vagyonokat egymással; sőt egyesíti a különböző nemzedékeket, s végül az Államban egy kis közösséget hoz létre, elkülönülve a nemzettől, amely változatlanul el akarja nyerni a hatalom bizonyos fokát a nagyobb közösségen belül, amelynek közepén elhelyezkedik. Ez pontosan az a dolog, amely a leghátrányosabb a demokratikus kormányzás számára. Ellenkezőleg, a demokrácia uralma számára semmi sem kedvezőbb, mint a föld felosztása kis független birtokokra. A kispénzű ingóság-tulajdonos majd mindig többé-kevésbé függ a többiek szenvedélyeitől. Kényszerítve van meghajolni egy szövetség szabályai, vagy egy egyén kívánságai előtt; ki van téve hazája kereskedelmi vagy ipari állapotában minden viszontagságnak; létét szüntelenül zavarják a prosperitás és ínség alternatívái; s ritka dolog, ha a sorsában uralkodó ingadozás ne vezetne be eszméibe rendetlenséget és ízlésébe változékonyságot. A kis földbirtokos ellenkezőleg csak magától kap impulzust. Működési köre zárt, de azon belül teljes szabadságban mozoghat. Vagyona lassan növekedik, de nincs kitéve hirtelen kockázatoknak. Gondolkodása éppoly csendes, mint a sorsa, ízlése rendszeres és békés, mint a munkája; s teljességgel nincs szüksége senki más segítségére, fenntartja a függetlenség szellemét a szegénység közepette is. Nem lehet kétséges, hogy a nagyszámú polgár szellemi csendje — a nyugalom és egyszerűség vágyaikban — a függetlenség magatartása és zamata - egyedüli módon kedvez a demokratikus intézmények létesítésének és fennmaradásának. Részünkről, ha demokratikus intézményeket látnánk létesítve oly nép között, ahol nagy vagyoni egyenlőtlenség uralkodik, úgy tekintenénk az ilyen intézményeket, mint múló balesetet. Azt gondolnánk, hogy mind a tulajdonosok, mind a dolgozó osztályok veszélyben voltak: az előbbi ki volt téve az erőszakos vagyonvesztés kockázatának, az utóbbi függetlensége elvesztésének. Ezért azoknak a nemzeteknek, amelyek elérkezni vágynak egy demokratikus kormányhoz, erősen az az érdekük, hogy nagy vagyoni egyenlőtlenség ne létez
