Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Fenyő István: Csillagok együttállása. Tocqueville, J. S. Mill és a magyar centralisták III/567
582 FENYŐ ISTVÁN kizárólag a szerzés eszközeivel; nehézség nélkül meg fogjuk érteni, hogy egy ilyen nép között a kis földbirtokoknak állandó tendenciájuk az, hogy eltűnjenek, azaz elmerüljenek a kevés számú nagybirtokban. Abban az arányban, ahogy az ipari fejlődés tökéletesedett és megsokszorozódott, és amint az intelligencia szétszóródása a szegény embert nagyobb öntudatra ébresztette, hogy az új gépek érte vannak, a mozgás, amelyet éppen most írtunk le, természetesen sokkal gyorsabbá lett. A kereskedelem és az ipar konjunktúrája, erősebben, mint valaha, eladásra ösztönözte a kistulajdonost; és ugyanez az ok állandóan megteremti a gazdagság nagy tömegeit, amelyek lehetővé teszik a birtokosoknak, hogy óriási uradalmakat szerezzenek. így azt kell látnunk, hogy egy ország földjének felhalmozása terén nagy tömegekben megtalálható a civilizáció két nagy szélsősége: először amikor emberek a félbarbárság állapotában vannak és nem értékelik a gazdagság semmi más fajtáját, illetve amikor magasan civilizáltakká lesznek, és felfedezik maguknak a gazdagodás ezer más eszközét. A kép, amelyet felvázoltunk, Anglia ábrázolására szolgálhat. Mint mondtuk, egyetlen része sem vonatkoztatható Franciaországra. Rendkívül kétséges, hogy Franciaország barbárok általi meghódítása után az országot oly általános és rendszeres módon felosztották volna, mint az Angliában történt a normann invázió után. A frankok sokkal kevésbé voltak civilizáltak, mint a normannok, és sokkal kevésbé ügyesek az erőszak rendszeresítésének művészetében. A frank hódítás ráadásul sokkal távolabbi korszakra megy vissza, és hatása korábban meggyengült. Okunk van azt hinni, hogy Franciaországban sok uradalom sohasem volt feudális törvénynek alávetve; és azok, amelyek alá voltak vetve, sokkal mérsékeltebb módon voltak, mint az európai államok többi részében. A föld következésképpen sohasem volt annyira felhalmozott, vagy legalábbis már régen megszűnt az lenni. Azt látjuk, hogy már jóval a francia forradalom előtt, a földtulajdon többé nem volt a tekintély és a hatalom fő forrása. Ugyanabban a periódusban az ipar és a kereskedelem nem tett igen gyors haladást, és a nép már kielégítően fel volt világosítva arról, hogy megértse és vágyja a jobb állapotot, mint a sajátja, de még nem szerzett intelligenciát ahhoz, hogy feltárja magának az elnyerés legközelebbi eszközeit. A föld, amely megszűnt a luxus tárgya lenni a gazdag számára, tárgy, vagy igazat szólva az iparkodás egyetlen tárgya lett a szegény számára. Az előbbi megszabadulva attól, megkönnyítette és növelte örömeit, mások megvásárolták azt, javítva körülményeit. Ezen a módon a földtulajdon csendben kicsúszott a nemesek kezéből és feloszthatóvá vált a nép között. Míg a termőföld régi tulajdonosai így elvesztették birtokaikat, a közemberek sokasága fokozatosan meglehetős tulajdonra tett szert. De így ők csak nagy erőfeszítések és a legtökéletlenebb eljárások segítségével cselekedhettek. Ekként a nagy területi vagyon naponta csökkent, anélkül, hogy sok kortárs nagy tőkéket halmozott volna fel, és a kevés kiterjedt uradalom helyén sok kicsiny jött létre, munka és gazdálkodás lassú és fájdalmas gyümölcseként. Ezek a változások a földtulajdon felosztásában megkönnyítették a nagy politikai forradalom egyes eljárásait, amelyek már a küszöbön voltak.
