Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Fenyő István: Csillagok együttállása. Tocqueville, J. S. Mill és a magyar centralisták III/567
TOCQUEVILLE, J. S. MILL ÉS A MAGYAR CENTRALISTÁK 581 noblesse, s így a tiers-état leginkább elégedetlen rétegévé tette, és hallani lehetett szidalmaikat a kiváltságokról éppenséggel a kiváltságosok palotáiban. A demokratikus tendencia megmutatkozott nemcsak az íróemberek között, akik látogatták a nemesek társaságát, de azok közt a nemesek között is, akik íróemberekké váltak. Az utóbbiak nagyobb száma őszintén vallotta az íróemberek között általában befogadott politikai tanokat, és távol attól, hogy arisztokratikus szellemet vezessen be az irodalomba, de elérte azt, hogy az irodalmi szellemet a noblesse részének tartsák. Míg a felsőbb osztályok fokozatosan alászállították magukat, a középosztályok fokozatosan emelkedtek, és egy alig érzékelhető mozgalom naponta közelebb hozta őket egymáshoz. Változások mentek végbe a tulajdon felosztásában, amelyek a könnyítést célozták, a legegyedülállóbb módon, a demokrácia növekedő és végső uralmát hozták létre. Csaknem minden külföldi azt képzeli, hogy Franciaországban a földbirtok felosztása először attól a korszaktól kezdődött, amikor a törvények alászállás terén változást állapítottak meg, és amikor a nemesi uradalmak nagyobb részét elkobozták. Ez tévedés. Abban a pillanatban, amikor a forradalom kitört, sok tartományban a földek már meglehetősen fel voltak osztva. A forradalom azután kiterjesztette az egész területre azt, ami előzőleg sajátosan egyes területeken megvalósult. Számos oka van annak, hogy a földtulajdon néhány kézben összpontosult. Az első a fizikai erő. A hódító megragadja a meghódított birtokait és felosztja azokat kisszámú híve között. Ezen az úton az ősi birtokosokat megfosztják jogaiktól; de előfordulnak más esetek, amelyekben ők maguk önkéntesen engedik át azokat. Képzeljünk el egy népet, amelyben az ipari és kereskedelmi vállalkozások számosak és produktívak, és kielégítő intelligencia tesz képessé minden személyt, hogy felfogja a szerencse előnyeit, amelyek kereskedelem és ipar által szerezhetők. Tételezzük fel, hogy azok kombinációja — törvények, szokások és régi eszmék — a földtulajdont a nép között a tekintély és a hatalom fő forrásává teszik. A legrövidebb és leggyorsabb útja a gazdagodásnak, eladni bármely birtokot, amely történetesen az övé, és a vételárat kereskedelembe fektetni. Másrészről a legjobb eszköz élvezve a szerzett szerencsét, visszavonulni a kereskedelemből és a birtokba invesztálni. Ebben az esetben a föld az ambíció luxusának, és nem pénzügyi spekulációnak a tárgya. A keresett célokat beszerzés által lehet elnyerni, s nem aratások bőségével, de tiszteletadással és hatalommal. Ez lévén az eset, a kis földbirtokok kiárusításra fognak kerülni, de a található vásárlók inkább a nagyobbra vetik magukat, mert a tárgy és az eladó pozíciója meglehetősen különbözik a vásárlóétól. Az első, összehasonlítva a másodikkal, egy szegény ember azon van, hogy keresse az alkalmasságát, a másik egy gazdag, aki nagy fölösleggel rendelkezik és arra vágyódik, hogy kedvteléseit szolgálja velük. Ha ez általános okokra hozzáadjuk a törvényes rendezéseket, amelyek az ingóságok elidegenítését nagyon megkönnyítik, a föld átruházását oly nehézzé és terhessé teszik, hogy a gazdag, aki egyedül kívánja birtokolni földtulajdonát,
