Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Fenyő István: Csillagok együttállása. Tocqueville, J. S. Mill és a magyar centralisták III/567
amelyből egyedül a demokrácia volt hivatva profitálni. A noblesse által visszautasítva, a tiers-état vezetői ellenfeleikkel küzdve arra kényszerültek, hogy elvekkel fegyverezzék fel magukat, amelyek közvetlen szándékaiknak megfeleltek ugyan, de végül is veszélyesek lettek számukra is, éppenséggel teljesítményük révén. A tiers-état része volt az arisztokráciának, amely fellázadt a többiek ellen; s kötelezővé tette az egyenlőség általános elvét, mint a megdöntés eszközét a sajátos akadállyal szemben, amelyet valamennyien elleneztek. Sőt a noblesse színtelen részén belül az egyenlőtlenséget naponta támadták, ha nem is elvileg, de legalábbis egyik-másik részét a sokféle alkalmazás következtében. A katonáskodó nemesek a noblesse de robe-1 (hivatali nemesség) arroganciával vádolták, az utóbbi pedig az előbbinek túlsúlyát panaszolta. Az udvari nemesek azt színlelték, hogy összegyűjtik a falusi nemeseket a jelentéktelen földesúri jogok alapján, s az utóbbiakat bosszantotta a kegy, amelyben az udvariak részesültek. A régi nemes megvetette az újonnan nemesítettet, aki viszont irigyelte a másik megtiszteltetéseit. Mindezek a tiltakozások és irigységek a kiváltságos osztályok különböző szekciói között, rendkívül ártalmasak voltak a privilégiumok általános ügye számára. A nép, érdektelen szemlélője vezetői vitáinak, csak átvett sokat nyelvükből és tanításaikból, mintsem követte azokat. Az eszme így fokozatosan szétterjedt a nemzetben, hogy egyedül az egyenlőség fér össze a dolgok természetes rendjével és az alap, amelyen egy jól-szabályozott társadalom építhető. Ezek az elméletek megtalálták útjukat a maguknak a nemeseknek tudatába is, akik, magukat még kiváltságaik teljes élvezetében kezdték birtokaikat szerencsés véletlennek tartani, inkább mint jogot, amelyet respektálni kell. A szokás általában azokkal szorosabban követi a vélemény változásait, mint a törvény. Az arisztokratikus elv még diadalmaskodott a politikai intézményekben, de az erkölcsök már demokratikusakká váltak; s ezer különböző kötelék létesült az emberek között, akiket a társadalmi helyzet természetesen különített el egymástól. Egyetlen körülmény kedvezett a társadalmi osztályok e keverékének - az a pozíció, amelyet fokozatosan megszerzett a literátus réteg. Egy nemzetben, ahol a gazdagság az egyedüli, sőt fő alapja az arisztokráciának, a pénz, amely minden társadalomban az élvezet eszköze, hatalmat is jelent. Felruházva e két előnnyel, sikerül magára vonni az ember egész képzeletét, (...) Egy ilyen országban az irodalmat kevéssé művelik, és ezért az irodalmi érdem ritkán vonja magára a közfigyelmet. De azokban a nemzetekben, ahol a születési arisztokrácia dominál, ugyanazon általános impulzus a vagyonszerzésre nem létezik. Az emberi észt nem vonja egy irányba egyetlen szenvedély, átadja magát hajlamai természetes változatosságának. Ha az ilyen nemzetek magasan civilizáltak, az állampolgárok nagy száma található, akik számára jutalom az észbeli élvezet, és tisztesség azoknak, akik képesek továbbadására. Sok ambiciózus ember, aki megveti a vagyont, s akiket a plebejus eredet elzár a közéletben való részvételtől, talál menekvést az irodalomban, s keres abban dicsőséget, az egyetlen válfajban, mely számára megnyittatik. így foglalnak el a politika határain túl briliáns pozíciót, amelyet ritkán vitatnak el tőlük. TOCQUEVILLE, J. S. MILL ÉS A MAGYAR CENTRALISTÁK 579
