Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Fenyő István: Csillagok együttállása. Tocqueville, J. S. Mill és a magyar centralisták III/567
578 FENYŐ ISTVÁN Amikor a kormányzó hatalom osztozik mindazokkal, akik bírnak néhányat ezekből a kizárólagos előnyökből, az eredmény egy stabil és hatalmas arisztokrácia. A tizennyolcadik század folyamán a francia nemesség rendelkezett egyedül egy arisztokrácia természetes elemeinek egy részével. Néhány ilyen elem megmaradt az osztállyal hanyatlása után is. Izolálva magukat a vagyon arisztokráciájától és távol az intellektusétól, a nemesek azt hitték, hogy hűségesek maradtak atyáik példájához. Nem vették észre, hogy utánozva a viselkedést, nélkülözik az ősök erejét. Igaz, a középkorban a születés volt minden társadalmi előny fő forrása; de a középkorban a nemesek gazdagok is voltak, és szövetséget kötöttek velük a papok, akik oktatták őket. (...) A tizennyolcadik században azonban számos gazdag nem volt nemes, és sok nemes nem volt többé gazdag. Ugyanezt lehet elmondani az intelligencia vonatkozásában. A tiers-état formálta egy tagját annak, amit természetes arisztokráciának nevezhetünk, elkülönítve a fő testtől. (...) A nemesek exkluzív szelleme nemcsak arra hajlott, hogy leválassza az arisztokrácia általános ügyéről a tiers-état vezetőit, de azokat is mind, akik azt remélték, hogy egy napon vezetőkké válhatnak. Az arisztokrácia nagy része elveszett, nem azért, mert politikai és társadalmi egyenlőtlenség jött létre, hanem mert ragaszkodott annak fenntartásához, hogy bizonyos egyéneknek kedvezzen, más többiek hátrányára. Az emberiség nem annyira az egyenlőtlenséget magát, hanem az egyenlőtlenség bizonyos fajtáját utálja. Senki se gondolja azt, hogy egy arisztokrácia általában kiváltságainak szélsőségeibe pusztul bele. Ellenkezőleg, az történhet, hogy e kiváltságok nagysága tartja fenn. Ha bárki is azt remélheti, hogy egy napon beléphet ebbe a magas rangú testületbe, e testület kiváltságainak mérete gyakran az igazi dolog, amely előidézi azt, hogy kívánatos lesz azok számára, akik még nem tagjai. Ezen a módon az intézmény igazi hibái néha az erejét alkotják. Nem szabad azt mondani, hogy minden ember esélyei csekélyek. Ez annak a következménye, amikor a tárgy elérése ragyogónak tűnik. Ami az emberi vágyakat izgatja, az sokkal kevésbé a higgadtság bizonyossága, mint a fényes siker lehetősége. Növeld a megszerzendő tárgy nagyságát és félelem nélkül csökkentheted megszerzésének esélyét. Egy országban, ahol nem lehetetlen egy szegény ember számára, hogy az Állam legmagasabb hivatalaira jusson, sokkal könnyebb kizárni a szegényt a kormány bárminő ellenőrzéséből, mint azokban az országokban, ahol a magas rangra emelkedés minden reményét megtagadták. Az elképzelt nagyság eszméje, amelyre egy szép napon elhívhatják, folyvást a szegény emberek közé helyezi magát, és vigaszt ad valóságos nyomorúságaikért. Ez az esélyek játéka, ahol a lehetséges óriási nyereség elfoglalja az értelmet a veszteség csaknem bizonyosságának ellenére. El vannak bűvölve az arisztokrácia által, akárcsak a lottó esélyeivel. A felosztás, amely Franciaországban létezik a különböző arisztokratikus elemek között, az arisztokráciában a belháború egyik fajtáját hozta létre,
