Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Fenyő István: Csillagok együttállása. Tocqueville, J. S. Mill és a magyar centralisták III/567
TOCQUEVILLE, J. S. MILL ÉS A MAGYAR CENTRALISTÁK 575 Ez a előítélet a középkor idején keletkezett, akkor, amikor a föld birtoklása és lakosainak kormányzása egy és ugyanaz a dolog volt. Azokban az időkben a földbirtok azonos volt a hatalommal és a nagysággal: a pusztán mozgatható tulajdon ideája viszont ellenkezőleg az alsóbbrendűség és a gyöngeség eszméjét idézte fel. Ámbár utóbb a földbirtok megszűnt hatalmat jelenteni az államban, s a vagyon más fajtái bámulatosan növekedtek és egészen új jelentőségre tettek szert, a nemes osztály érzései változatlanok maradtak; az előítélet túlélte az okokat, amelyek születését előidézték. Ennek következménye volt az, hogy a noblesse családjai, amelyek össze voltak kötve másokkal a romlás esélyeiben, el voltak zárva a vagyoni gyarapodás rendes eszközeitől. Ezért a noblesse testületként fokozatosan elszegényedett: s így, miután elhagyta a hatalomhoz vezető közvetlen utat, egyenlően idegen maradt a mellékutaktól, amelyek lehetségesen segíthették volna. Nemcsak a nemesek voltak elzárva vagyonuk növelésétől vagy javításától kereskedelem és iparűzés által, de a szokás még a házasság általi tulajdonszerzést is megtiltotta számukra, azaz a szerzett vagyont. A nemesember magát lefokozottnak tartotta, ha egy gazdag roturier (polgár) leányát feleségül kérte. Mindenesetre az ilyen uniók nem voltak közöttük ritkák; vagyonuk gyorsabban fogyott, mint vágyaik. Ezek a plebejus szövetségek, míg a noblesse bizonyos tagjait gazdagították, végső csapást mértek annak a befolyásnak a romjaira a közvélemény fölött, amely a testületnek egyedüli hatalomként, mint testület, megmaradt. Tekintetbe kell vennünk az emberek motívumait, mielőtt megdicsérjük azt a részüket, mely a közös előítéletek fölé emelkedett. Hogy magatartásukat megítélhessük, be kell helyeznünk magunkat az ő látószögükbe, és nem az absztrakt igazság nézőpontjából szemlélni a dolgokat. (...) csak azért megvetni egy előítéletet, mert az számunkra nem megfelelő, közel olyan veszélyes erkölcsileg, mint elhagyni egy igaz elvet, ugyanazon okból. A nemesek elsősorban akkor tévedtek, amikor azt hitték magukról, hogy a roturier-ek leányaival való házasság lefokozza őket. Másodsorban még inkább tévedtek, amikor rábeszélésre elvették feleségül őket. A tizennyolcadik században a feudális törvények még relatíve életerősek voltak, de ezeknek a törvényeknek kevés hatásuk volt a nemesi vagyonok egyben tartására. Úgy gondoljuk, hogy az a hatás, amelyet az ilyen törvények gyakorolni tudnak, gyakran eltúlzottak (...) Amikor a nemeseket nem zaklatja a gazdagodás vágya, és amikor a nemzet más osztályai tűrhetően elégedettek a sorssal, amelyet a Gondviselés számukra kijelölt, a hitbizomány törvénye pedig teljes összhangban van a vélemények és habitusok tendenciájával, az egésznek az eredménye általános szunyókálás és mozdulatlanság. A közemberek ilyenkor ritkán rendelkeznek nagyobb eséllyel a vagyonszerzésre, mint a nemesek, és a nemeseknek esélyük sincs ezen változtatni; minden vagyon az utóbbiaknál marad, s a nemeseknek mindegyik nemzedéke nehézségek nélkül fenntartja azt a rangot, amelyet az előző nemzedék elfoglalt.
