Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Fenyő István: Csillagok együttállása. Tocqueville, J. S. Mill és a magyar centralisták III/567
576 FENYŐ ISTVÁN Egy nemzetben azonban, ahol a nemeseket kivéve mindenki a gazdagodást keresi, a noblesse területi birtoka a vagyonnak egy fajtája, amelyet a többi osztály törekszik megkaparintani. (...) A közrendűek csak a gazdagság kiváltságával ellensúlyozhatják a kiváltságok összes válfaját, amelyet vetélytársaik élveznek, de nem mulasztják el fitogtatni bőségüket a kérkedés minden fajtájával. Ez izgatja a nemesek vetélkedő kedvét, akik szeretnék utánozni fényüket, anélkül hogy rendelkeznének ugyanezen eszközökkel. A zavar hamarosan megnyilvánul a nemesek vagyonában; jövedelmeik elégtelenek lesznek vágyaikhoz képest; s ők maguk végképp meg nem felelőeknek érezve a valóságos törvényeket, amelyek azért készültek, hogy gazdagnak és hatalmasnak tartsák meg őket, minden eszközzel keresik, hogy kiiktassák hatalmukból ezeket a törvényeket. Pozitíve nem állítjuk, hogy éppen akkor nem róttak ki valamit a nemesek romlásának késleltetésére; de hisszük, hogy nem voltak képesek azt megakadályozni. Van valami hatalmasabb, mint a törvények állandó módosítgatása egy irányba; ez az emberi szenvedélyek állandó működése ellentétes irányban. A francia forradalom kitörése idején Franciaország törvényei még a nemes legidősebb fiát jelölték meg a családi birtok csaknem egészének uraként. Kényszerítve volt viszont sértetlenül továbbadni leszármazottainak. Mindamellett sok feudális eredetű uradalom már kicsúszott a noblesse kezéből és számos mást felosztottak. Megállapították a nemesség füzeteiben, 1789-ben, hogy „az ország tele van kastélyokkal és majorokkal, amelyeket előzőleg Franciaország nemessége lakott, de mostanra elhagyták.” Résumé des Cahiers, II. k. 206. 1. Nemcsak a noblesse foglalt soraiban igen gazdag és igen szegény embereket — ez a körülmény semmi esetre sem ütközött össze a nemesi rend fogalmával —, de magában foglalt igen sok személyt, akik sem gazdagok, sem szegények nem voltak, hanem mérsékelt vagyonnal rendelkeztek. A dolgok emez állapotában már több demokratikus, mint arisztokrata íz érződött; és ha a francia noblesse összetételét zártan vizsgáljuk, a valóságban a demokratikus test egy fajtáját fogjuk találni, felruházva kapcsolataiban a többi osztállyal egy arisztokrácia kiváltságaival. A veszély azonban, amely a nemeseket fenyegette, sokkal inkább onnan fenyegetett, ami őket körülvette, mint onnan, ami a saját körein belül történt. Ugyanakkor, amikor a francia noblesse gazdagsága csökkent, s politikai és társadalmi befolyása elenyészett, a nemzetnek egy másik osztálya gyorsan pénzvagyont szerzett, sőt kapcsolatba került a kormányzattal. így a noblesse két úton is elvesztette alapját. Mind pozitívan, mind pedig relatívan gyengébbé vált. Az új és betolakodó osztály, amely felemelni látszott magát a mások romjain, a tiers-état (harmadik rend) nevet kapta. Miként nehéz egy angol ember számára érthetővé tenni a francia noblesse természetét, ugyanakkor semmi esetre sem könnyebb kifejteni számára, hogy mit értünk tiers-état-on. Első pillantásra azt lehetne gondolni, hogy Franciaországban a tiers-état a középosztályból áll, s az arisztokrácia és a nép között helyezkedik el. Ez azonban nincs így. A tiers-état magában foglalja — igaz — a középosztályokat, de ré
