Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Fenyő István: Csillagok együttállása. Tocqueville, J. S. Mill és a magyar centralisták III/567

574 FENYŐ ISTVÁN lényegében hadrakész nemzetben, amelyben a katonai dicsőséget úgy tekintet­ték mint a legfontosabbat valamennyi elérhető haszon közül, a kiváltság izgató kérdés volt mindazok számára, akik az erőszakos gyűlölettel és engesztelhetet­len irigységgel szemben élvezték; ahelyett, hogy a katonaságot a maga helyére tették volna, a katonát a nemes természetes ellenségévé változtatták. A nemesek ki voltak véve néhány adó alól, és ők szedték be a nagyszámú évi hozzájárulást — különböző elnevezések alatt — a rendelkezésük alatt álló területek lakosaitól. Mindenki élvezhette bennük a csillogást, s világosan érzé­kelték, hogy milyen sokszor sértetnek meg általuk. Az összegek táplálták azt az életszínvonalat, amelynek révén a nem nemes fel tudta mérni a gyűlölt embere­ket, akiknek a kiváltsága önmagában is idegesítette. Kevés ember akadt, aki megtiszteltetés után epedt volna, vagy államkormányzási aspirációkat táplált szívében, de olyan is kevés volt, ki nem szeretett volna olyan gazdag lenni, mint amazok. Számos ember foglalkozott velük, de kevés ismerte azokat, akik ural­kodtak fölöttük, viszont senki számára sem volt közömbös, hogy mit idéznek elő magánvagyonukkal. Ezért azok a kiváltságok, amelyek pénzügyi jövedelem­mel jártak, egyszerre voltak kevésbé értékesek és veszélyesebbek a birtokos számára, mintha azok hatalommal jártak volna. A francia nemesek, (...) el­nyomták és elszegényítették a népet, de nem uralkodtak rajtuk. A nép közepén állottak, mint idegenek, kegyelve a fejedelmek által (...) gyűlöletet keltettek, de nem félelmet is. E hasznot hajtó kiváltságoktól függetlenül a francia noblesse megtartott sok tisztán tiszteletbeli megkülönböztetést, amely címek, rangsorbeli elsőbbség volt a közönségben, bizonyos ruházatbeli kiváltság és bizonyos fegyverek vise­lése. E privilégiumok közül néhányat mint hatalmuk természetes velejáróit él­vezték előzőleg - másokat épp e hatalom gyengeségei óta emelték mint kom­penzációt, veszteségeikért, mindkettő egyaránt képtelen volt a legcsekélyebb szolgálatra, viszont a veszély forrása lehetett. Amikor egyszer a hatalom valósága megszűnt, azt kívánni, hogy fenntart­sák a hasonlóságot, veszélyes játéknak bizonyult. Az életerő külső aspektusa néha fenntartott egy elgyengült testet, de jóval gyakrabban bukásuk kiteljesíté­sére szolgált. Azok, akik a hatalom látszatával rendelkeztek, lényege nélkül, a köz szemében megfelelőek voltak a gyűlöletre, míg ők nem voltak képesek vé­delmezni magukat az általuk felszított gyűlölség ellen. Ezért azok, akiknek ha­talma még a kiskorúság állapotában volt, s azok, akiké már süllyedőben, in­kább elkerültek minden tiszteletbeli kiváltságot, mintsem hogy keressék őket. Csupán egyetlen hatalom létezett szilárdan, és amely érettségre jutott, s amely bizonyosan megengedte önmagának azok használatát. Mindazt, amit elmondtunk, a törvények és szokások kiterjeszthették a közvéleményre. A modern nemesek elhagyták őseik legtöbb eszméjét, de még volt néhány igen sértő karakterű, amelyhez makacsul ragaszkodtak. Ezek csúcsára kell he­lyezni az előítéletet, amely a nemes személyek számára születésük következ­ményeképpen tiltotta a kereskedelmi tevékenységet.

Next

/
Thumbnails
Contents