Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Fenyő István: Csillagok együttállása. Tocqueville, J. S. Mill és a magyar centralisták III/567
574 FENYŐ ISTVÁN lényegében hadrakész nemzetben, amelyben a katonai dicsőséget úgy tekintették mint a legfontosabbat valamennyi elérhető haszon közül, a kiváltság izgató kérdés volt mindazok számára, akik az erőszakos gyűlölettel és engesztelhetetlen irigységgel szemben élvezték; ahelyett, hogy a katonaságot a maga helyére tették volna, a katonát a nemes természetes ellenségévé változtatták. A nemesek ki voltak véve néhány adó alól, és ők szedték be a nagyszámú évi hozzájárulást — különböző elnevezések alatt — a rendelkezésük alatt álló területek lakosaitól. Mindenki élvezhette bennük a csillogást, s világosan érzékelték, hogy milyen sokszor sértetnek meg általuk. Az összegek táplálták azt az életszínvonalat, amelynek révén a nem nemes fel tudta mérni a gyűlölt embereket, akiknek a kiváltsága önmagában is idegesítette. Kevés ember akadt, aki megtiszteltetés után epedt volna, vagy államkormányzási aspirációkat táplált szívében, de olyan is kevés volt, ki nem szeretett volna olyan gazdag lenni, mint amazok. Számos ember foglalkozott velük, de kevés ismerte azokat, akik uralkodtak fölöttük, viszont senki számára sem volt közömbös, hogy mit idéznek elő magánvagyonukkal. Ezért azok a kiváltságok, amelyek pénzügyi jövedelemmel jártak, egyszerre voltak kevésbé értékesek és veszélyesebbek a birtokos számára, mintha azok hatalommal jártak volna. A francia nemesek, (...) elnyomták és elszegényítették a népet, de nem uralkodtak rajtuk. A nép közepén állottak, mint idegenek, kegyelve a fejedelmek által (...) gyűlöletet keltettek, de nem félelmet is. E hasznot hajtó kiváltságoktól függetlenül a francia noblesse megtartott sok tisztán tiszteletbeli megkülönböztetést, amely címek, rangsorbeli elsőbbség volt a közönségben, bizonyos ruházatbeli kiváltság és bizonyos fegyverek viselése. E privilégiumok közül néhányat mint hatalmuk természetes velejáróit élvezték előzőleg - másokat épp e hatalom gyengeségei óta emelték mint kompenzációt, veszteségeikért, mindkettő egyaránt képtelen volt a legcsekélyebb szolgálatra, viszont a veszély forrása lehetett. Amikor egyszer a hatalom valósága megszűnt, azt kívánni, hogy fenntartsák a hasonlóságot, veszélyes játéknak bizonyult. Az életerő külső aspektusa néha fenntartott egy elgyengült testet, de jóval gyakrabban bukásuk kiteljesítésére szolgált. Azok, akik a hatalom látszatával rendelkeztek, lényege nélkül, a köz szemében megfelelőek voltak a gyűlöletre, míg ők nem voltak képesek védelmezni magukat az általuk felszított gyűlölség ellen. Ezért azok, akiknek hatalma még a kiskorúság állapotában volt, s azok, akiké már süllyedőben, inkább elkerültek minden tiszteletbeli kiváltságot, mintsem hogy keressék őket. Csupán egyetlen hatalom létezett szilárdan, és amely érettségre jutott, s amely bizonyosan megengedte önmagának azok használatát. Mindazt, amit elmondtunk, a törvények és szokások kiterjeszthették a közvéleményre. A modern nemesek elhagyták őseik legtöbb eszméjét, de még volt néhány igen sértő karakterű, amelyhez makacsul ragaszkodtak. Ezek csúcsára kell helyezni az előítéletet, amely a nemes személyek számára születésük következményeképpen tiltotta a kereskedelmi tevékenységet.
