Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Fenyő István: Csillagok együttállása. Tocqueville, J. S. Mill és a magyar centralisták III/567
TOCQUEVILLE, J. S. MILL ÉS A MAGYAR CENTRALISTÁK 573 életet éltek. Ezért azok a nemesek, akik a politikai hatalom hiányában vagyonuk által szereztek némi befolyást a nép fölött, önként visszavonták magukat tőlük; míg azok, akik kényszerítve voltak arra, hogy köztük éljenek, csak bizonyságul szolgálhatnak a szemük előtti haszontalanságáról és alkalmatlanságáról egy intézménynek, amelynek ők voltak egyedüli látható képviselői. Elhanyagolva a közigazgatás más részleteit és csak a fontosabb államhivatalokra törekedve, a francia nemesség ebben megmutatta, hogy inkább vonzza a hatalom látszata, mint maga a hatalom. A hatás, amelyet a központi kormány gyakorol az egyének érdekeire, távoli és összehasonlításban homályos. Az állam külpolitikája, törvényeinek általános rendszere, főképp közvetve s gyakran nem igazán nyilvánvalóan, hatással van minden állampolgár jólétére. A helyi adminisztráció másrészt naponta és óránként találkozik egymással; szüntelenül érintkezik a legérzékenyebb pontokon; fellép mindazoknak a kicsiny érdekeiért, amelyre a mi nagy érdekeink életbe léptetéséért kárpótolják; a nép reményeinek és félelmeinek fő tárgyáért általában; ezer láthatatlan szállal kapcsolja magát hozzájuk, amelyek összekötik és egymáshoz vonják őket, anélkül hogy ennek tudatában lennének. Irányítanak egy falut, amelyben arisztokrácia tette le a hatalom alapjait, s amely azután az állam ellenőrzésére szolgál. A még létező arisztokrácia szerencséjére a hatalom keresi azt, hogy lerombolja még a csaknem kicsinyt is, amely ismeri befolyásának titkát. Részünkről mi összeesküdtünk a nagy arisztokrácia lerombolására, létezzék az szilárdan bármely országban, harcunkat nem térítenék el trón körüli képviselői; nem késlekedünk megtámadni az arisztokráciát legkáprázatosabb privilégiumaiban, hozzákezdünk nagy törvényhozó funkcióinak támadásához; igyekszünk megszüntetni a távolságot a szegények otthonaitól - csökkentve a befolyást a polgárok napi érdekeire. Inkább megengednénk a részvételt az állam törvényhozásában, mint azt, hogy szabályozza egyetlen város rendőrségét. Kevesebb sajnálattal vennénk, ha a társadalom nagyobb ügyeiben hanyagolná el az irányítás ellenőrzését, mint a kisebbekben. Elhagyván nagyságának szembetűnőbb jegyeit, csak a néphez kapcsolódást semmisítenénk meg, politikai hatalmának igazi forrását. A francia nemesek megőrizték kizárólagos jogaik bizonyos számát, melyek megkülönböztették őket másoktól, fölébük emelték az állampolgárok maradékának; de könnyű volt fölfedezni azt, hogy atyáik kiváltságai között a francia noblesse csak azokat őrizte meg, amelyeket arisztokráciává lévén, gyűlöltek, és nem azokat, amelyekért megbecsülték, vagy szerették őket. A nemesek kizárólagos jogot élveztek abban, hogy tisztekkel lássák el a hadsereget. Ez kétségkívül fontos kiváltság volt, ha a nemesek megőrizték egyéni fontosságuk bizonyos fokát vagy a hatalmas esprit de corps-ot (testületi szellemet) vesszük. De amint nem tartott tovább egyik, mint a másik, ők a hadseregben voltak, s bárhol másutt is, passzív eszközök voltak az uralkodó kezében. Benne keresték egyedül az előmenetelt és a kegyet, és akár a csatamezőn, akár az udvarban, neki tetszeni - ez volt egyedüli ambíciójuk. A privilégium ezért, mint már említettük, míg az előnyös volt a nemes családok pénzügyi érdekeinek, nem tett szolgálatot a noblesse-nek mint rendnek az államban. Egy
