Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Fenyő István: Csillagok együttállása. Tocqueville, J. S. Mill és a magyar centralisták III/567
572 FENYŐ ISTVÁN határát, valamely mérsékelt rangot a hadseregben, békésen otthonaikba visszavonultak. Ezért ahhoz, hogy híven ábrázoljuk a noblesse rendjét, igénybe kell venni számos klasszifikációt. A noblesse d 'épéé-1 (katonai nemesség) meg kell különböztetni a noblesse de robe-tői (hivatali nemesség) - az udvari nemest a tartományitól, az ősit a modern noblesse-tői. E kis társadalomban oly sok árnyalat és megkülönböztetés volt, mint az általános társadalomban, amelynek ez csupán egyik szekciójaként működött. Mindenesetre a szellem bizonyos közössége közöttük éppúgy létezett, mint az utóbbi nagy test minden tagja között. Engedelmesen elfogadtak bizonyos megállapított szabályokat, kormányozva önmagukat bizonyos változatlan szokások szerint, s némely eszmékhez tartva magukat, amelyek mindannyiuk számára közösek voltak. A francia noblesse, mint minden más feudális arisztokrácia, hódításban született, és még nagyobb mértékben élvezett óriási kiváltságokat. A társadalom csaknem teljes intelligenciáját és gazdagságát monopolizálta. Övé volt minden föld és a lakosok főnökévé vált. A tizennyolcadik század vége felé azonban a francia nemesség előző önmagának árnyékává lett. Befolyását elvesztette mind a fejedelemnél, mind a népnél. A király még választott soraikból vezető kormánytisztviselőket, de ebben inkább ösztönösen egy régi szokást követett, mintsem hogy elismerte volna azt szerzett jogként. Régóta néhány nemes akként létezett, hogy volt erejük fölgerjeszteni az uralkodó félelmeit és kicsikarni tőle egy részt a kormányzásból. A népnél a noblesse hatása még kevesebb volt. A király és a nemesség testületé közt természetes rokonság van, amely még öntudatlanul is magával vonta őket egymás közelébe; de az arisztokrácia és a nép unióját nem az események rendes folyamata, hanem hosszantartó törekvések hozták létre és tartották fenn. Valójában kétféle módja volt annak, hogy egy arisztokrácia fenn tudja tartani befolyását a nép fölött: vagy kormányozva őket, vagy egyesülve velük a Kormány ellenőrzésének szándékával. A nemeseknek vagy a nép uraivá, vagy vezetőivé kellett lenniük. A francia noblesse távol tartotta magát a többi osztály vezetésétől, ellenállt a királyi hatalom visszaéléseinek; ellenkezőleg, a királyok voltak azok, akik előzőleg egyesültek, először a néppel, hogy harcoljanak a nemesség zsarnoksága ellen, utána pedig a nemességgel, hogy fenntartsák a népben az engedelmességet. Másfelől a noblesse már régóta megszűnt aktívan részt venni a kormányzás részleteiben. Az állam általános kormányzata rendszerint a nemesek kezében volt; ők irányították a fegyveres erőket s ők töltötték be a főbb hivatalokat a minisztériumban és az udvar körül; de nem vettek részt a közigazgatás részügyeiben - a közügyeknek ez a része azonnali kapcsolatot kívánt a néppel. Bezárva kastélyába, ismeretlenül a fejedelem előtt, idegenként a környező lakosság számára, Franciaország nemessége mozdíthatatlanná lett a társadalom napi mozgásának közepette. Körülötte voltak a király tisztjei, akik adminisztrálták az igazságszolgáltatást, adószedést, fenntartották a rendet és tettek valamit a nép jólétéért vagy irányításáért. (...) A kisebb nemesek a tartományokban a szűkös körülmények által korlátozva, lusta, haszontalan és nyugtalan
