Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Fenyő István: Csillagok együttállása. Tocqueville, J. S. Mill és a magyar centralisták III/567
TOCQUEVILLE, J. S. MILL ÉS A MAGYAR CENTRALISTÁK 569 Tocqueville és J. S. Mill - két fontos kapcsolódási pontja a reformkorban hazánknak Európához, sőt a nagyvilághoz. Lássuk tehát — rövidítve bár — a tanulmány főbb érveit, gondolatait.8 Utána pedig a Mill-kritikákat - szövegüket úgyszintén e sorok írója ültette át nyelvünkre. 2 „Vajon Franciaország jótékony vagy káros befolyást gyakorolt-e az emberiség jelen nemzedékének boldogulására?” - kérdezi Tocqueville tanulmányának bevezetőjében. A kérdésre szerinte egyedül a jövő képes válaszolni. „Nem vitás: ez a befolyás megvolt, és jelentős volt. Egy félévszázadon át Európának csaknem mindegyik nemzete többé-kevésbé ki volt téve a francia forradalom hatásainak (...) Ha tanulmányozzuk a Franciaország közvetlen szomszédságában levő országokat, számos eseményt, szokást és eszmét fedezünk fel, amelyek — közvetlenül vagy közvetve — könnyen visszavezethetők a francia forradalomra. Ugyanakkor nem vagyunk képesek megérteni — folytatja Tocqueville —, hogy pontosan ugyanezekben az országokban nagy a tudatlanság az okokat illetően, amelyek e forradalmat előidézték, és a következményekkel kapcsolatosan, amelyek azt követték - még magában Franciaországban is. Sohasem volt ország, amely nagyobb hatalmat gyakorolt volna, s ugyanakkor ennyire teljesen ismeretlen maradt volna szomszédai számára.” Tocqueville úgy hiszi, hogy ez a megállapítása különösképp alkalmazható N agy-Britanniára. „Az elmúlt húsz esztendőben mélységes béke honolt Nagy-Britannia és Franciaország között, sok dolgot vettek át egymástól. Több szokás általánossá vált a két nemzet között, és sok gondolatot tett népszerűvé egyik a másik számára. Anglia törvényeiből a franciák az alkotmányos szabadság törvényeit vonták le, és az eszme, amely előzőleg ismeretlen volt számukra, a törvényes kormány, megkülönböztetést nyert az önkényuralomtól; míg bizonyos demokratikus hajlam, mely Angliában volt fellelhető, továbbá a politikai és társadalmi egyenlőség elvei francia eredetűeknek vélhetők. (...) Az angol ember, aki szó szerint befedi Franciaország felszínét, és aki naponta átszeli ez országot minden irányban, általában nem tudja, merre is jár. Londonban csodálatos elbeszélések jelennek meg arról, hogy mi történik Kelet- és Nyugat-Indiában, az ellenlábasok politikai és társadalmi állapotát tűrhetően jól ismerik Angliában; de Franciaország intézményeiről az angol embernek alig van fogalma. Még tökéletlenebbül ismerik a franciáknál forgalomban levő eszméket, az ott még létező előítéleteket, a létrejött változásokat, vagy azokat a régi szokásokat, amelyeket még folytatnak. Nem ismerik a pártok megoszlását, a nép osztályozását és az érdekek eltéréseit. Avagy ha ismernek is néhányat ez ügyekből, az puszta hallomáson alapul, elégedettek a fél-tudással, mely félreve-8 London and Westminster Review 1836. 5. sz. ápr. 1.
