Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Fenyő István: Csillagok együttállása. Tocqueville, J. S. Mill és a magyar centralisták III/567
zetőbb, mint a teljes tudatlanság. Ritkán gondolja valaki is, hogy magát tovább informálja. A cikksorozatban, amelyből a jelenlegi írás az első, nem célja előadni Franciaország jelenlegi állapotát minden részletében, ilyen tárgyra egy egész könyv is alig lenne elegendő. Egyetlen célra szánja el magát: megvilágítani néhány pontot, amelynek elemzése könnyen vezetheti a vizsgálódó elmét minden további tudáshoz.” Tocqueville úgy hiszi, hogy „minden korszak eszméi és érzelmei kötve vannak a megelőző koréhoz, láthatatlan, de csaknem mindenható kötelékekkel. Egy nemzedék kiátkozhatja a megelőzőket, de sokkal könnyebb ezeket megtámadni, mint említésüket elkerülni. Ezért lehetetlen leírni egy nemzetet bárminő korszakban annak megállapítása nélkül, hogy milyen volt a félszázaddal annak előtte. Kiváltképp szükséges ez akkor, ha a kérdés egy olyan nemzetre vonatkozik, amelyik az utolsó ötven esztendőben a forradalom csaknem állandó állapotában volt. Idegenek, akik e népről hallanak beszélni, s akik nem követik figyelő szemmel az egymást követő átalakulásokat, amelyeken keresztülmentünk, csak azt tudják, hogy nagy változások történtek, de nem ismerik azt, hogy régi államunk mely részeit hagyták el, s mi az, amit megőriztek a sok prolongált viszontagság közepette.” Tocqueville ezért azt javasolja, hogy ebben az első cikkben a francia állam ábrázolását adná az 1789. évi nagy forradalmat megelőzően, mert enélkül annak jelen állapotát nehéz lenne megérteni. Majd így folytatja: „.. .Közel a régi monarchia befejeződéséhez a francia egyház némely tekintetben analóg látványt nyújtott a jelenlegi angol egyházzal. XIV Lajos, aki lerombolt minden hatalommal bíró egyéni létezést és megsemmisítette vagy megalázta az összes jogi személyt, egyedül a klérusnak hagyta meg függetlenségének külső jeleit. A klérus megőrizte évi gyűléseit, amelyekben önmagukat adóztatták; tekintélyes részük volt a királyság földbirtokaiból, s ezer különböző módon odatolakodtak a közigazgatásba. Mindenesetre anélkül, hogy elhagyták volna függőségüket a római katolikus egyház alapvető dogmáitól, a francia klérus szilárd és szinte ellenséges magatartást tanúsított a pápai trónus ellenében. Elkülönítve a francia papságot szellemi vezetőjétől, ugyanakkor gazdagságot és hatalmat hagyva számukra, XIV Lajos merőben ugyanazt a despotikus tendenciát követte, amely megfigyelhető uralkodása minden ténykedésében. Tudta, hogy bármikor ura lehet a klérusnak, amelynek vezetőit a maga számára választotta ki; s azt hitte, hogy érdeke a klérus erős volta, azzal a céllal, hogy segíthetik őt a nép értelme fölötti uralomban, s hogy vele együtt ellenállhatnak a pápák beavatkozásaival szemben. A francia egyház XIV Lajos idején egyszerre volt politikai és vallási intézmény. A fejedelem halála és a francia forradalom közötti időben a nemzet vallásos hite fokozatosan gyengült, a papság és a nép fokozatosan elidegenedett egymástól. Ezt a változást olyan okok idézték elő, amelyeket itt sokáig sorolhatnánk. A XVIII. század végén a francia klérus még rendelkezett egykori gazdag570 FENYŐ ISTVÁN
