Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Tiszteletkör. Történeti tanulmányok Draskóczy István egyetemi tanár 60. születésnapjára (Ism.: Kálmán Dániel) II/557
jobb, ha lehetőleg minél több város atlasza elkészülne. így ma az Európai várostörténeti atlasz helyett inkább Az európai városok atlasza cím lenne pontosabb. (Ehbrecht XXX., 260.) Mivel az egész atlasz-vállalkozás saját korának, a vizualitás térhódításának az időszakában jött létre, a világ vizualitás iránti növekvő igényével párhuzamosan változik. A számítástechnikai eszközök nyújtotta forradalmi átalakulás a városi tér történelmi rekonstrukciójának új lehetőségeit nyújtja, de ugyanakkor az új eszközökre való áttérés szükségességét is magával hozza (Opll 27.). Ez mindeddig elsősorban a különböző szerzői jogi problémák miatt nem következett be (Slukan Altié 99.), de jelzésértékű, hogy az ír és az osztrák atlaszok már CD-n is megjelentek, illetve az újabban csatlakozók közül például a magyar atlaszok CD-melléklettel is rendelkeznek (Opll 26-28.). A későbbi atlaszok kiadásában kulcsfontosságú lehet a helyi szakembereknek, illetve a helyi lakosságnak a bevonásra, részint az adatgyűjtésbe, részint a finanszírozásba. Az atlasz kiadása közvetetten a helyi várostervezéshez, műemlékvédelemhez, illetve városi identitás megerősítéséhez is hozzájárulhatna (Ehbrecht XLI., Hietala 90., Slukan Altié 91., Eysymontt 239-41.) Összességében elmondható, hogy a Städteatlanten című kötet nem ad teljes képet az európai várostörténeti atlaszok készítéséről, ellenben nagy erénye, hogy felmutatja azokat a módszertani kérdéseket és bemutatja azokat a jellemző véleményeket, amelyek az utóbbi években a szakterület kutatóit foglalkoztatják. Bár nem könnyű olvasmány, de segít, hogy a városi atlaszokat, térképeket tekintve mi is „képben legyünk”. TÖRTÉNETI IRODALOM 557 Lakatos Bálint TISZTELETKOR Történeti tanulmányok Draskóczy István egyetemi tanár 60. születésnapjára Szerk.: Mikó Gábor, PéterfI Bence, Vadas András ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2012. 687 o. A tanulmánykötet Draskóczy István professzor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára hatvanadik születésnapjára jelent meg, a kötetben olvasható tanulmányokkal pályatársai, barátai, tanítványai kívánták köszönteni a professzor urat és tisztelegni eddigi életműve előtt. Draskóczy professzor eddigi pályafutása során a magyar középkor több részterületével, mindenekelőtt gazdaság- és társadalomtörténeti kérdésekkel foglalkozott. A köszöntők (Borsodi Csaba illetve Bertényi Iván tollából, 19-21. és 21-24.) után hat témakörbe csoportosítva következnek a pályatársak, egykori és jelenlegi tanítványok tanulmányai. Minthogy a kötetben összesen hatvan írás szerepel, e helyütt sajnos nincsen mód minden tanulmány ismertetésére, jelen recenzió csupán egy többé-kevésbé szubjektív válogatásra szorítkozhat. A „Politikatörténet” témakört Bárány Attila írása (39—46.) nyitja, amely a 13. század második felének európai politikai viszonyaival foglalkozik. A Szerző megállapítja, hogy az 1278-as morvamezei csata jelentős szerepet játszott e viszonyrendszer alakulásában, annak alakulását Anglia királya is figyelemmel kísérte. Nem véletlenül. Angliának ugyanis — a Magyar Királysághoz hasonlóan — egy erőteljes, a Német-római Császárság perifériáján elhelyezkedő birodalom (az Anjouk királysága) állt érdekében, szemben a Píemysl-hatalommal. Ezt a célt erősítette volna az I. Rudolf fia, Hartmann és I. Edward lánya, Johanna közti házassági szerződés, amely azonban ténylegesen sohasem jött létre. Bár az angol udvar elsődleges célja, az Arles-i Királyság helyreállítása Provence központtal (amely főként Provence-i Eleonóra anyakirálynénak és Margitnak, IX. Lajos francia király özvegyének állt érdekében) végül az eredeti elképzelésektől eltérően valósult meg, rokoni kapcsolatai révén (Martell Károly Edward nagynénjének az unokája volt) Edward a későbbi diplomáciai terveiben mégis számíthatott Martell Károlyra, majd utódjára, Károly Róbertre. Péterfi Bence tanulmányában (105-115.) Jan Zvolsky cseh zsoldoskapitány 15. század végi, 16. század eleji karrierjén keresztül mutatja be az 1491. évi pozsonyi béke „kiskapuit”. Zvolsky 1481-82 során kapta zálogba (nyolcezer forintért) a magyar királytól a stájerországi Mittergrabern birtokot, amelyet a pozsonyi béke megkötése után (amely elrendelte a magyarok által elfoglalt ausztriai birtokok visszaadását a német-római császárnak) is sikeresen megtartott. Sőt, a korábbi birtokos, Friedrich von Stubenberg diplomáciai és katonai téren egyaránt folytatott visszaszerzési törekvései ellenére 1507-ben adománylevelet is kapott a császártól. A szerző meggyőzően ismerteti a zsoldoskapitány birtokszerzésének folyamatát, bemutatva, hogy sikerét kiterjedt kap
