Századok – 2014

TÖRTÉNETI IRODALOM - Gegenpäpste. Ein unerwünschtes mittelalterliches Phánomen (Ism.: Kiss Gergely) II/547

a pápaság univerzalisztikus hatalmának kialakulása szempontjából eddig kevéssé kutatott kérdésköröket is bevonnak a vizsgálatba: a pápaság szerepét kifejező és hatalomgyakorlását elősegítő olyan eszközöket, mint az utazás, a szentelés (és tegyük hozzá, a benedictio), a különböző ceremóniák, vagy a pápai adminisztráció intézményei (kancellária, kamara, kápolna, Audientia, Rota) vagy képviseleti formái (legátusok, kiküldött bírók, adószedők, a pápaságnak közvetlenül alárendelt intézmények). Mindezen újdonságok — a sorozatszerkesztők reményei szerint — segítenek jobban megérteni a pápaság központosító és egységesítő törekvéseit, ill. a regionális sajátosságokat. Ez utóbbi témakört egyébként ugyanezen szerkesztő páros egy 2007-2010 között végzett kutatási projekt eredményeit közlő kötetben részletesen is bemutatta (Rom und die Regionen. Studien zur Homogenisierung der lateinischen Kirche im Hochmittelalter. Hg. Jochen Johrendt, Harald Müller. De Gruyter, Göttingen, 2012. /Abhandlungen der Akademie der Wissenschaften zu Göttingen, Neue Folge, Band 19. Studien zur Papstgeschichte und Papsturkunden/).

Az új sorozat kezdő darabja egy eddig elég elhanyagolt témakört jár körbe 16 neves szerző tanulmányain keresztül. A szövegek előadásokként hangzottak el a 2010. szeptember 8-10. között Aachenben tartott konferencián (Gegenpäpste — Prüfsteine universaler Autorität im Mittelalter IEllenpápák — Az egyetemes hatalom próbaköve a középkorbanI) - a konferencia 20 előadása közül 15 került bele a jelen kötetbe. A szerkesztők már az előszóban jelzik, hogy — szakítva az eddig elsődleges legitimációs megközelítéssel — a pápai trón elnyeréséért folytatott küzdelmeket szélesebb szövegösszefüggésbe ágyazva elemzik. A kötet szerzői összesen öt olyan területet vizsgáltak, amelyek lehetővé teszik, hogy árnyaltabb képet kapjunk a törvényes és törvénytelen (ellenipápa közötti választás, különbségtétel kérdésében: 1) Példák (Exempla) - konkrét esetekből kiindulva a szembenálló felek, pártok összetételét, motivációit, az események lezajlását vizsgálták a folyamatban szerepet játszó mechanizmusok és meghatározó erők feltérképezése céljából. 2) 2) Eszközök (Instrumente) - a kérdésfeltevés arra irányul, milyen eszközökkel igyekeztek a felek az engedelmességet kikényszeríteni: a különböző képviselők (pl. legátusok) kiküldésével, kiváltságok osztogatásával stb. Fontosnak tartották vizsgálni azt is, milyen szerepet játszott a pápai hivatalnok-rendszer, mekkora szerepük volt egy-egy pápa hatalmának biztosításában. 3) Érvek (Argumente) - itt elsősorban a választás lebonyolításában, eredményeinek értelmezésében előkerülő érvrendszer képezi a vizsgálat tárgyát, továbbá az ehhez kapcsolódó értelmezési viták, sőt egy egészen különleges terület, a memória, ill. annak tudatos megszűntetése. Igen izgalmas ugyanis azoknak a(z ellen)pápai sírhelyekkel kapcsolatos „erőfeszítéseknek” a vizsgálata, amelyek jobban megvilágítják, hogyan és miért törekedtek egyes pápák ellenfelüknek még az emlékét is eltüntetni. 4) Észlelés (Wahrnehmung) - a pápai trónharcok kapcsán érdemes megvizsgálni, mit és hogyan észleltek ezekből a kortársak, miként csapódott le a küzdelem a korabeli forrásokban: a címzésben, az egyes ellenfelek szerinti datálásban, a kiváltságok megerősítésének keresésében az egyik vagy másik féltől, ahogy azt is érdemes elemezni, hogy az egyes jelöltek bukásakor hogyan igyekeztek a korábbi kapcsolatokat meg nem történtté tenni, feledtetni. 5) Hatás (Wirkung) - Az utolsó terület nem kevésbé izgalmas kérdést feszeget, ti. azt, hogy az egyes konfliktusok lezárása után a korábbi ellenfelek visszatértek-e az egyházi társadalom közösségébe, képesek voltak-e a vesztesek megbékélni a vereséggel, megtalálták-e ismét a helyüket az egyházban? Egy-egy vita, szakadás hozzájárult-e a konfliktusok kiindulópontjának tekinthető pápaválasztási rendszer finomításához, tökéletesítéséhez, esetleg más elképzelések kialakulásához?

A tanulmányok sorát Harald Müller (Rheinisch-Westfalische Technische Hochschule Aachen/Aachen University, Aachen) nyitja a konferenciával azonos című írásával (Gegenpäpste - Prüfsteine universaler Autorität im Mittelalter IEllenpápák - Az egyetemes hatalom próbaköve a középkorban!), amelyben egy rövid historiográfiai értékelést követően elsőként azokat a korabeli fogalmakat vizsgálja, amelyek a „harc Rómáért” szövegösszefüggésében a kortársaknál megjelentek. A pápaságért folytatott küzdelem alkalmas terület a különböző viselkedésformák és kommunikációs stratégiák, az intézmények (pl. kancellária) működésére gyakorolt hatásuk, a változó pápa-avatási és -letételi szertartások vizsgálatára. Egyúttal azt is nyomon követhetjük, hogyan tekintettek erre a sajátos küzdelemre és az egyház belső szakadásaira, amely a középkor egészében rendre előfordult, legyen szó a 9. századi Rábáról, vagy nyugati kereszténység egészét megmozgató invesztitüra háborúkról, a pápaság avignoni korszakáról, vagy a nagy nyugati egyházszakadásról.

Klaus Herbers (Friedrich-Alexander-Universität, Erlangen-Nürnberg) írásában (Konkurrenz und Gegnerschaft. „Gegenpäpste” im 8. und 9. Jahrundert /Versengés és ellentét. „Ellenpápák” a 8. és 9. században!) az I. Pál, IV Leó és Formosus pápák halála után kialakult viszályokat elemezve jut arra a megállapításra, hogy az ellenfelek közötti harcok kimenetelében alapvetően a „pár548 TÖRTÉNETI IRODALOM