Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Gegenpäpste. Ein unerwünschtes mittelalterliches Phánomen (Ism.: Kiss Gergely) II/547
diplomaticus Hungaricus Andegavensis. I-VII. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1878- 1920. I. 263. 244. sz.), s felhívja a figyelmet arra, hogy több malmot említ az oklevél. A molendina itt könnyen elképzelhető, hogy nem több különálló, hanem egy többkerekű vagy több malomkővel rendelkező malmot jelölhet, ami előfordul a korszak okleveles anyagában. A Ronyva vízrendszerének részletes taglalására e sorok nem engednek teret, de mindenképpen érdemes megjegyezni, a tény, hogy a folyó egy alig két kilométeres szakaszán öt malom működött, azt mutatja, hogy a víz energiáját a végletekig kihasználták. Ennél több duzzasztást már nem bírt volna el a patak, és nem lehetett volna gazdaságosan őrölni rajta. A maximális kihasználtságra utal, hogy a 15. század derekán sorozatos perek, majd nyomukban gátemelések és leengedések voltak jellemzőek a folyón. (Főként: MNL OL DL 14453., 15141., 8797. Az újhelyi malmokhoz lásd: Szende, Katalin: Mills and Towns: Textual evidence and cartographic conjectures from Hungarian towns in the pre-industrial period, [megjelenés alatt]). A kötet füzetének három nagyobb egységét egészítik ki — negyedik szerkezeti egységként — a térképlapok. Látványosan kevesebb tematikus térkép kapott, kaphatott helyet e kötetben, mint a Sopronról készült városatlaszban. A térképek itt is, akárcsak előbbi település esetében, három sorozatra tagolódtak. Az első tartalmazza a Nemzetközi Várostörténeti Bizottság által meghatározott kötelezően szerepeltetendő várostérképeket, többek között az 1866-os kataszteri térképet. A második sorozatban kaptak helyet a tematikus térképek. Itt kevéssé volt szerencsés döntés, hogy a két kronológiailag egymást követő időmetszeti térkép, a középkori és 17. századi városszerkezetet bemutató mappák ugyanazon lap két oldalára kerültek. Amit esetleg külön is érdemes lett volna feldolgozni, az a szőlőhegyek problémája. Egy térképlapot megérdemelt volna, hogy a középkortól kezdve milyen útvonalon járták körbe az Újhely környéki adószedők. Végül, a harmadik sorozatban kerültek közlésre a különböző városi épületek tervrajzai és a 19. századi metszetek, litográfiák. Tringli István egy, a kötet bemutatója utáni személyes beszélgetés során azt mondta, hogy nem tudta, hogy „dunántúliként” nem vágja-e túl nagy fába a fejszéjét, amikor vállalta, hogy feldolgozza Újhely történeti városfejlődését. A végeredmény alapján bizton állíthatjuk, a szerzőn nem fogott ki ez a terep. A munka talán több időt emésztett fel, mint azt gondolta, de a Magyar Várostörténeti Atlasz második kötetével sikerült az előző kötet színvonalát megtartva egy sokkal kevésbé feldolgozott település történeti, történeti topográfiai és -morfológiai elemzését adni. A kötet eredményei nemcsak magyar nyelven váltak elérhetővé, a kifejezetten hosszú angol összefoglalás tökéletesen adja közre a kötet főbb eredményeit a külföldi kutatók számára is. A térképek megszerkesztése, hasonlóan a soproni kötethez — a soproni 2010-ben, az újhelyi pedig 2012-ben nyerte el a Szép Magyar Térkép díjat — magas színvonalú. Mindent egybevetve a Sátoraljaújhely kötettel a hazai mezővárosok egy jellemző példája került kiváló feldolgozásra. Csak remélhetjük, hogy a következő két kötet, Buda és Kecskemét is el fogja érni az első két kötet nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedően magas színvonalát. Vadas András TÖRTÉNETI IRODALOM 547 GEGENPÄPSTE Ein unerwünschtes mittelalterliches Phänomen Hg. Harald Müller, Brigitte Hotz. (Papsttum im mittelalterlichen Europa) Böhlau Verlag, Wien - Köln - Weimar, 2012. 464 o. ELLENPÁPÁK Egy nem kívánatos középkori jelenség Jochen Johrendt és Harald Müller, akik már eddig is számos alapvető kötettel örvendeztették meg a pápaság története iránt érdeklődő szakmai olvasóközönséget, 2012-ben új sorozatot indítottak, A pápaság a középkori Európában címmel. Ezzel nem elsősorban a klasszikus pápaság-történeti vonulatot kívánják folytatni, inkább azt a kölcsönhatás mechanizmust szándékoznak vizsgálni, amelynek keretében maga a pápaság is folyamatosan átalakult, ugyanakkor meghatározó szerepet játszott Európa vallási, politikai és kulturális szerkezetének formálódásában. Az eltérő szemlélet a szerkesztők szándéka szerint abban valósul meg, hogy nem csak a pápaság oldaláról mutatják be e folyamatot, hanem a pápaságra hatást gyakorló intézmények felől is. Sőt,
