Századok – 2014

TÖRTÉNETI IRODALOM - Sátoraljaújhely. (Magyar várostörténeti atlasz 2. - Hungarian Atlas of Historic Towns No 2.) (Ism.: Vadas András) II/543

nyugati feléről már a középkorból is több város — gyakran inkább vélt — külső képéről alkothatunk fogalmat különböző kódexek illusztrációi alapján, a kora újkortól kezdve pedig már több Kárpát-medencei városnak is ismerhetjük ábrázolását, látképét. Buda korai ábrázolása máig a város történetének elengedhetetlen forrása, de az itt bemutatandó Magyar várostörténeti atlasz sorozatban már megjelent Sopron városával foglalkozó kötet forrásai között is alapvető jelentőségűek a települést ábrázoló metszetek. (Ezek felhasználásának problémájára tér ki Daniel Starcke Braunschweig példáján: Uő: A premodern városi tér kutatása: módszertani megjegyzések a városképek és városalaprajzok használatához az első magyar várostörténeti atlasz megjelenése kapcsán. Korall 12. No. 45. [2011] 176-193.). Velük egy időben megjelentek a városokat ábrázoló festmények is, előbb portrék mögötti háttérként, majd önálló témaként. Az ábrázolások mellett a középkorból és a kora újkorból számos városleírást ismerünk, amelyek úgyszintén sok szempontból problémás forrásai egy város fizikai környezetének, ugyanakkor értékes adalékokkal szolgálnak például az utcák képével kapcsolatban. A városok kinézetét a 19. századig tehát — néha a térképihez közeli — képi forrásokból, város-, és útleírásokból ismerték elsősorban. A 19. századtól kezdve Európa nagy részén, így a történeti Magyarország területén is mind az írott, mind a képi forráscsoport jellege jelentős változásokon ment át. A kataszteri felmérések lehetővé tették, hogy a 19. századi városok szerkezetéről valós képet alkothassunk, valamivel később, a század utolsó évtizedeiben pedig megszületnek az első, általában helytörténészek által írott városmonográfiák, a városok írott forrásanyagát feltáró oklevéltárak, egyéb forráskiadványok. A korai városmonográfiák után csak több emberöltőnyivel később, a 20. század derekán kezdett újra foglalkozni a történeti földrajzi, illetve földrajzi kutatás az egyes városok fejlődésének rekonstrukciójával. A földrajzi irodalomban ekkor lett egyre nagyobb jelentősége a településmorfológia vizsgálatának, s mivel az ehhez szükséges történeti morfológiai munkák nem minden esetben álltak rendelkezésre, a kutatás gyakran csak általánosabb megállapításokra szorítkozott. A történészek és geográfusok közös munkája európai szinten is csak az elmúlt néhány évtizedben tette lehetővé, hogy komoly forrásbázison alapuló összehasonlító történeti városmorfológiai vizsgálatokat lehessen végezni.

Ennek jelenleg legfontosabb kezdeményezése a Nemzetközi Várostörténeti Bizottság (Commission Internationale pour THistoire des Villes) által 1968-ban életre hívott Európai Várostörténeti Atlasz sorozat. A mára csaknem 500 várost, többé-kevésbé egységes szempontok mentén feldolgozó kötetek legfontosabb eredménye, hogy lehetővé teszik összehasonlító történeti városmorfológiai vizsgálatok elvégzését. Itt kell feltétlenül megemlíteni, hogy bár nagyszámú városatlasz áll a kutatás rendelkezésére, jelentős eltéréseket találunk a kontinens egyes régióinak térképi lefedettségét illetően. Míg Nyugat- és Közép-Európa bizonyos országaiból szinte minden jelentősebb településről készültek ilyen térképek, addig a Kárpátoktól keletre eső területről alig állnak rendelkezésre ilyen munkák, és ezek szakmai színvonala is jócskán elmarad nyugati testvéreikétől.

Az atlaszok kezdetben kifejezetten a középkor időszakára fókuszáltak, de az 1990-es években számottevő átalakulásokon esett át a könyvsorozat: mára a középkorhoz hasonló figyelmet szentelnek a kora újkornak és az újkornak. A 20. századi változásokra ugyanakkor valamivel ritkábban térnek ki a kötetek, főképp módszertani okok miatt - a jelenkori, alapvető városátalakulások egyrészt szétfeszítenék ezen kötetek kereteit, másrészt egészen más források vizsgálatával, más módszerekkel lehet rámutatni a modern kor településszerkezeti átalakulásaira, mint a korábbi időszakok esetében.

Az itt tárgyalt kötet, Tringli István Sátoraljaújhelyt bemutató várostörténeti atlasza is a 19. század közepéig követi nyomon a kiválasztott város morfológiai változásait. A Tringli által feldolgozott település 21. század eleji csekély jelentőségét nézve akár sajátosnak is nevezhetnénk a döntést, hogy épp erről a városról készült el és jelent meg a Magyar Várostörténeti Atlasz sorozat második kötete. Ugyanakkor, ha jobban szemügyre vesszük a város középkori és kora újkori jelentőségét, már koránt sem tűnik ennyire meglepőnek a döntés. Újhely ugyan nem tartozott a középkori Magyar Királyság legjelentősebb települései közé, mégis, több tényező magyarázza, miért is rá esett a választás. Egyrészt egy olyan településtípust testesít meg, amely Nyugat-Európában kevéssé jellemző, a Kárpát-medencében ugyanakkor igen nagy jelentőségű volt, a mezővárost. A középkori Magyar Királyságban csak néhány, jelentősebb város tartozott közvetlenül az uralkodó és a tárnokmester joghatósága alá, a szabad királyi és tárnoki városok ennek megfelelően a hazai urbanizációnak csak egy kisebb szeletét reprezentálják. Mind összlakosságukat, mind számukat tekintve jóval nagyobb csoportot alkotnak a földesúri joghatóság alatt álló mezővárosok. Ezek településszerkezete sok szempontból eltér attól, amit a szabad királyi városok esetében látunk. A hazai atlasz-projekt vezetői, Kubinyi András, majd annak 2007-ben bekövetkezett halálát követően Szén-544 TÖRTÉNETI IRODALOM