Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Sátoraljaújhely. (Magyar várostörténeti atlasz 2. - Hungarian Atlas of Historic Towns No 2.) (Ism.: Vadas András) II/543
TÖRTÉNETI IRODALOM 543 névnek vehető. Persze csakis a genealógiai adatok birtokában tudunk erről megfelelő véleményt alkotni. Kitér a mű a de prepozíció és az -i képző nélkül álló helynévi eredetű személynevek kérdésére is. Itt alapvetően arról a nagy vitákat kiváltó alapproblémáról van szó, hogy vajon valóban lehet-e puszta helynév eredetű személynevekről beszélni. A szerző szerint lehetnek a dolognak komoly társadalmi összefüggései is, azaz a de prepozíciós nevek inkább a nemességgel, a többi inkább a jobbágysággal állhat összefüggésben. N. Fodor elképzelhetőnek tartja, hogy előbbi alapvetően a birtokjoggal lehet kapcsolatban az írásos gyakorlatban, azonban az élőszóban nyilván ezeket a neveket is -i képzővel használták. A harmadik, „Névrendszertani vizsgálatok” címet viselő fejezet a névadási motivációval foglalkozik, egyúttal áttekintést ad a kutatásban megjelenő különféle tipológiai kísérletekről is. Hasznos, hogy a mű kitér az európai névkutatásban megfigyelhető tendenciákra, véleményekre. Eredményeit táblázatos formában rögzíti, ami jól áttekinthetővé teszi a nagy mennyiségű adathalmazt. A vizsgált nevek funkcionális és szemantikai elemzésével foglalkozó fejezet több érdekes észrevételt is tartalmaz. Figyelemre méltó például a Tót név gyakorisága a népnévből képzett személynevek között (47%-ot tesz ki, ami csaknem ugyanannyi, mint a 15 egyéb népnév részesedése). A foglalkozásnevekkel összefüggésben tett megállapítás, miszerint a leggyakoribbak és leginkább öröklődőek azok a személynevek voltak, amelyek a legalapvetőbb iparcikkek előállításával kapcsolatosak (szabó, varga, kovács stb.) párhuzamot mutat a jobbágyi személynevek országos jellegzetességeivel, azaz nem helyi sajátosságról van ebben az esetben szó. A helynévi eredetű személynevek közül a legtöbbször előfordulók viszont csak a település belső topográfiájára (vég, szél, dombi stb.) és a nagyobb tájegységekre utalnak. A keresztnevek esetében a munka a névgyakoriságot is vizsgálja és arra az eredményre jut, hogy az egyes korszakokban nincs nagy különbség a 30 leggyakoribb keresztnév tekintetében. Érdekes, hogy a keresztnév csak ritkán öröklődik a jobbágycsaládon belül. A vizsgálható filius-os névkapcsolatokból (301 fiú és 246 apa neve) csak két esetben száll apáról fiúra, ami elég meglepő adat. Azaz a névátöröklés ebben a korszakban még nem volt tendencia, vélhetően csak a reformációval válik gyakorivá. Összevetve az anyagot további vizsgálatokkal, megállapítható, hogy a névdivat az országban aránylag egységes volt a korszakban, de helyi sajátosságok olykor azért kimutathatók. Ilyen például a László név gyakorisága Kisvárda környékén, amihez hozzá kell tenni azt is, hogy ez nem a helyi egyház patrocíniumával állt kapcsolatban, hanem azzal a közhiedelemmel, miszerint a település templomának alapítása Szent Lászlóhoz köthető. Ha a térség korabeli női keresztneveit nézzük, akkor ugyanezt az egységes jelleget figyelhetjük meg. A leggyakoribbak ennek tükrében az országosan is roppant népszerű Katalin, Margit, Anna és Ilona voltak. Az ismertetett két monográfia és a hozzájuk tartozó, több száz oldalas adattárak a fentiek alapján komoly előrelépést jelenthetnek tehát a középkori személynévkutatásban. Módszertani szempontból remekül összefoglalják azokat a problémákat, amelyekkel a kutatónak meg kell küzdenie, a tömérdek felsorolt példával pedig megfelelően alátámasztott megállapításokat tesznek a személynévadásban bekövetkező változásokról. Remélhető, sőt, joggal elvárható, hogy lesz majd folytatása a megkezdett vizsgálatoknak. A 14. és 15. századból már százezres nagyságrendben állnak rendelkezésünkre a különféle társadalmi körből származó személynevek, amelyek összegyűjtésével és hasonló elemzésével még pontosabb képet kaphatnánk a személynévadásban megfigyelhető fejlődésről, a kronológiai és területi eltérésekről. Slíz Mariann és N. Fodor János munkái a középkori társadalomtörténet kutatóinak is számos fontos eredményt tartogatnak, ezért a két monográfia forgatása a történettudomány képviselői számára is hasznos lehet. Gulyás László Szabolcs SÁTORALJAÚJHELY (Magyar várostörténeti atlasz 2. - Hungarian Atlas of Historic Towns No 2.) Szerk.: Tringli István MTA Történettudományi Intézet, Budapest, 2011. 81 o.; 12 föl. A városok egy-egy korszakbeli kinézetét és morfológiai változásait történetírók, térképészek vagy épp festők az elmúlt évszázadokban sokféleképpen próbálták meg bemutatni. Európa
