Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Gábor Péter: A Jugoszláviának fizetendő magyar jóvátétel (1945-1949) I/49
50 GABOR PETER A testvérpártok közötti viszonyt sokszor a pártvezetők egymással kialakult személyes viszonya is meghatározta, de még inkább irányt szabott ennek a Szovjetunió éppen aktuális álláspontja, s ez a jugoszláv-magyar relációban is érvényes volt. Ahogy Moszkva és Belgrád viszonya mind feszültebb lett, úgy vált egyre fagyosabbá a budapesti pártvezetés és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége (JKSZ) közötti hangnem is. Sztálin különösen nehezményezte, hogy Titóék politikája — mind a jugoszláv belpolitikai, mind a nemzetközi viszonyokat illetően — mind gyakrabban ütközik a szovjet elképzelésekkel és érdekekkel, ami 1948 tavaszára már a felszínen is megmutatkozó, súlyos ellentétekhez vezettek. A Tájékoztató Iroda (Kominform) júniusi határozata, majd a későbbi, JKSZ-t kizáró döntés már valódi hidegháborús légkörben, kölcsönös fenyegetőzésekkel és egymás ellen életbe léptetett szankciók közepette zajlott. Ennek természetesen hatása volt a jóvátételi kötelezettségek teljesítésére is. A jóvátételi egyezményben foglaltak mind erőteljesebb negligálása, majd a szállítások teljes felfüggesztése annak következménye is volt, hogy az időközben a hatalmat megszerző kommunista vezetés mindenkor hűen követte az aktuális szovjet irányvonalat, ez pedig 1948 végéig a Jugoszláviával való teljes politikai-gazdasági szakítást és a Tito-rezsim teljes karanténba helyezését jelentette. 2. Az előkészítő tárgyalások 1945-ben Jugoszlávia 1945 júliusában vette fel a kapcsolatot a magyar illetékesekkel a jóvátételi tárgyalások előkészítése végett. Ekkor ismertették a Londonból kapott információt az összességében százmillió dollár értékű jugoszláv-csehszlovák jóvátétel 70:30 arányú felosztásról is. Akárcsak a másik két ország esetében, most is a Pokorny Hermann vezette Jóvátételi Kormánybizottság (JK) tárgyalt a belgrádi küldöttséggel. Először a szállítási nehézségek, illetve az árkérdés került szóba. A felek közti véleménykülönbség abból adódott, hogy a JK szerint az árakat a szállításokkal összefüggésben, a jugoszlávok szerint viszont azoktól függetlenül kellene kiértékelni. Déli szomszédunk ipari téren elsősorban vasúti berendezéseket követelt, mert a jugoszláv vasúti hálózat a háború végén még a magyarországinál is rosszabb állapotban volt. Hazánk felé is csak akkor indulhatott el a vasúti szállítás, ha az ide vezető vágányokat már kijavították. A jugoszláv delegáció hangsúlyozta, hogy mindenképpen megvizsgálják majd a magyar fél által a közeljövőben átadandó árkalkulációkat is, ám ők is tisztában voltak azzal, hogy ez a munka időigényes. Ezért úgy vélték, a szállításoknak még az árkérdés tisztázása előtt meg kellene indulniuk. Magyar részről felvetődött a jóvátételtől független áruforgalom megindítása is, „a két ország közötti jó viszonyra tekintettel”.2 Nyersanyagokra, főleg ércekre éppen a jóvátételi gyártások megkezdéséhez is égető szüksége volna Magyarországnak. Jugoszláv részről ezzel egyetértettek, 2 Jegyzőkönyv a SZEB jugoszláv tagozatának kiküldötteivel a Jugoszlávia számára szállítandó jóvátételi szolgáltatások tárgyában. Budapest, 1945. július 6. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (továbbiakban MNL OL) Z 12 96. (volt 30.) doboz, 220. lap.
