Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Nomen est societas? Uj monográfiák középkori személyneveinkről és társadalomtörténeti vonatkozásaik (Ism.: Gulyás László Szabolcs) II/538
zetében szereplő cikkét kellett volna használni, ez a legteljesebb megnyilatkozása a szerzőnek. Szepesnél figyelembe vettem volna az egyre gazdagabb szlovák szakirodalmi termést is (pl. Z dejín Spisského preposstva. Red. L’uboslav Hromjak. Spisské Podhradie 2010. vagy Jozef Spirkónak még a II. világháború előtt megjelenő munkái, mindezekre 1. Buják Gábornak a Fons folyóiratban hamarosan megjelenő tanulmányát). Titelnél sajnos a mindig körültekintő szerző egy régi, de már többször cáfolt tévedést újít fel. A dél-magyarországi káptalant nem alakították 1264-ben ágostonrendi prépostsággá. Az adat a Tolna megyei Tőire vonatkozik, ott lett ágostonos monostor, ahogy azt legújabban K. Németh András és Ódor János Gábor kimutatta (Wosinsky Mór Megyei Múzeum Évkönyve 27 [2005] 131-157., különösen 135-137.). Magam megvizsgáltam volna még a kalocsai érsekség alá tartozó (!) Hájszentlőrinc esetét. Jóllehet egyetlen egy késő középkori lista sem tartalmazza az itteni prépostságot, Kálmán halicsi király 1226-ban viszont uralkodói patronátus alatt lévőnek tudta (Fejér: Codex diplomaticus VT/2. 363-364.). A következő csoport a királyi alapítású, kápolnából plébániává váló egyházakat, rezidenciális kápolnákat, hospesközösségek plébániáit veszi sorra (Buda, Sárospatak, Pápa, Visegrádi. Mint már említettem, Kiss Gergely elveti ezeknek a szent kápolna-típusba való sorolását. Az utolsó vonatkozó alfejezet a dél-erdélyi szász dékánátusokat tárgyalja, a vonatkozó német szakirodalom teljességének ismeretében. Ezek az exempt dékánságok a királyi földön letelepedő németek egyházai közül Szeben (kezdetben prépostság, majd dékánátus) és Brassó (esperesség/dékánátus) intézményeit jelentik, mindkettőt megpróbálták az évszázadok során püspökséggé is alakítani, sikertelenül. A dél-erdélyi németek nem kis hányada azonban végig az erdélyi püspök joghatósága alatt maradt. Az összegzés az esztergomi érsek alá tartozó királyi egyházaknál az alapítás királyi mivoltát, a királyi birtokon való fekvést vagy a hospeskiváltság meglétét hangsúlyozza, és felhívja a figyelmet arra: nem minden királyi egyház lett exempt. Magam kiemeltem volna a nyugat-európai vonatkozó intézményekkel való egyezéseket és különbözőségeket. Véleményem szerint a hazai ritka pápai exemptio a királyi hatalom és ebből fakadóan Esztergom érsekének erejét mutatja, a gregoriánus reformmozgalom sikere után az egyházból kiszorulni kezdő európai uralkodók közül a magyar király és vezető érseke sikerrel védték ki a pápai kiváltságolás iránti igényeket. Kiss Gergely kiváló munkáját francia és angol összefoglaló, fogalomtár, táblázatok és minőségi térképek zárják. 538 TÖRTÉNETI IRODALOM Thoroczkay Gábor NOMEN EST SOCIETAS? Új monográfiák középkori személyneveinkről és társadalomtörténeti vonatkozásaik N. Fodor János: Személynevek rendszere a kései ómagyar korban. A Felső-Tisza-vidék személyneveinek nyelvi elemzése (1401-1526). Magyar névtani értekezések 2. Bp., 2010. 159 o. N. Fodor János: A Felső-Tisza-vidék késő középkori személyneveinek szótára 1401-1526. Magyar névtani értekezések 3. Bp., 2010. 326 o. Slíz Mariann: Személynévadás az Anjou-korban. Históriaantik, Bp., 2011. 269 o. Slíz Mariann: Anjou-kori személynévtár 1301-1342. Históriaantik, Bp., 2011. 508 o. Az ELTE Nyelvtudományi Intézete nagy hagyományokkal rendelkezik a történeti névtannal összefüggő kutatások terén, s ez hatványozottan igaz a középkor személyneveivel (azaz nyelvtörténeti szempontból az ómagyar korral) kapcsolatosan. Erre nézve talán elég csak Fehértói Katalin ilyen irányú munkásságát megemlíteni. A téma — egészen pontosan a középkori személynévadás hátterében megbúvó társadalmi motiváció — roppant fontos a történészek, főleg a középkor kutatói számára is. Az elnyert személynév szoros kapcsolatban áll a névviselő társadalomban betöltött szerepével, külső vagy belső tulajdonságaival, illetve egyéb — őt a szűkebb közösség más tagjaitól megkülönböztető — sajátosságaival. A személynevek e jellegzetességükből adódóan olyan társadalomtörténeti információkat őriznek a számunkra, amelyeket más forrásból kinyerni a legtöbb esetben nem lehet. A foglalkozásnévből képzett nevek a kézműipari tevékenységre, a helynévi eredetűek a jobbágyi migrációra,
