Századok – 2014

TÖRTÉNETI IRODALOM - Dejiny Bratislavy 1. od pociatkov do prelomu 12. a 13. storocia (Ism.: Mesterházy Károly) II/531

vasfeldolgozásra utaló leletekkel. Mivel a jelenlegi város alatt fekszik, nehezen kutatható. Egykori kelta nevét nem ismerjük, csak annak a kelta törzsnek a nevét, amelynek valószínűleg ez volt a központja. Bojoknak (Bői) íiják őket a források, és az ő nevük öröklődött át Csehország német nevévé. Vezéreik ezüst, sőt arany pénzt készíttettek, öntöttek . A város területén is gyakran kerülnek elő, sőt elrejtett kincsekben is többször előfordulnak. A kelta pénzverésről Éva Kolnikova ad szemléletes képet. Bemutatja a különböző pénzeket, amelyek vagy a görög, vagy a római pénzek utánzatai. Az érmék egyik oldalán általában egy férfi fej van, a másikon pedig egy lovas, alatta a pénzt verető nevével. Legismertebb közöttük a Biatec név, vagy a Nonnos, ritkábban fordul elő a Busu, amelyet még Pozsony nevével is kapcsolatba hoztak. A leggazdagabb településrész a Vödric területére esik. Itt helyenként 80-100 cm vastag a kelta kor „kulturrétege”. Pozsony fontosságát az is bizonyítja, hogy az oppidumon kívül is folytatódott a település, főként ÉNy-i és ÉK-i irányban. Fontos erődítmény volt a dévényi várhegyen is, erről újra K.Harmadyová számol be. A Kárpát-medencei keltákról európai kitekintésben Szabó Miklós könyvét érdemes hozzá olvasni (A keleti kelták, THarmattan 2005.).

A római hódítás a Kr. e. 20-as években érte el a Dunát ezen a vidéken. Arról, hogy mi történt az elkövetkező négyszáz évben, Titus Kölnik, Herwig Wolfram és Vladimir Varsik ad összefoglalást, de az igazi római emlékeket (Oroszvár-Gerulata) Jaroslava Schmidtová mutatja be, hiszen mindig a részletekben van az igazi probléma (és az ördög) elrejtve. Az írott források mennyiségének köszönhetően már az előző korszak tárgyalására is kétszer annyi terjedelem jutott a kötetben, mint a bronzkorra vagy a korai vaskorra. Most a római korszakhoz érve még jobban érezhetjük a források számának bővülését. Nemcsak a „papír alapú” írott források állnak rendelkezésre, hanem feliratos kövek, építési feliratok, mérföldkövek, sírkövek, téglabélyegek, edénygyártó központok bélyegzői is segítenek a régészeti leletek értelmezésében. Pozsonyban ugyan a római kor emlékei inkább csak nyomokban állnak rendelkezésre vagy nagyon töredékesen, pl. a vár északi teraszán (Branislav Resutik előzetes összefoglalása a legújabb ásatásokról), hiszen kívül volt a birodalmi határon, de Oroszváron egykor Geruláta néven római castellum állt, amelyben egy 500 fős segédcsapat állomásozott. A még osztatlan Pannónia provincia székhelye, Carnuntum pedig csak 14 km-re fekszik Gerulátától. Carnuntumban egy légió álomásozott, amelynek létszáma 6000 fő volt. E tábor katonái által készített tegulák Dévényben és Pozsonyban is előkerültek. A táborok mellett polgári települések is kialakultak, a vicusok. Geruláta emlékei teljes egészükben a falu területe alatt fekszenek, de a tábor nagy része a Bergl nevű helyen feltárható volt. Ezen felül számos temetőrészletet találtak, sőt Dunacsún határában gazdasági települést (villa rustica) is feltártak, így a Római Birodalom határain kívül fekvő Szlovákia mégis ugyanolyan jellegű római kori létesítményekkel rendelkezik, mint a magyar Dunántúl. Egyébként az oroszvári Bergl lehetett a névadó orosz vár helye is, melyről Anonymus ír először, de erről és Oroszvár magyar temetőjéről nem esik szó a kötetben.

Nagyjából a római hódítással egy időben északról a germán svébek nyomultak a Dunáig, és hódoltatták a kelta maradvány lakosságot. Amint elérték a Duna vonalát, quad néven nevezték őket, majd négyszáz év múlva újra svéb néven vonultak el a hunok elől nyugatra. A történeti összefoglalást róluk H.Wolfram írta meg, a régészeti anyagot pedig egy életmű tapasztalatai alapján T. Kölnik mutatta be. A római hadigépezet azonban szükségesnek látta a Duna északi partján is jelen lenni, hogy féken tarthassa a quadokat és más zsákmányra vágyó népeket. Ezért Dévényben létesítettek egy ellenerődöt, ezen kívül pedig „kiválasztottak” a quadok számára egy királyt, akin keresztül könnyebben kormányozhatták a barbarikumot, mintha katonai erejüket kellett volna mindig készenlétben tartani. A katonai beavatkozás azonban a római kultúra behatolásával is együtt járt. Nemcsak a római árucikkek jutottak el az északi népekhez, hanem a római pénz, a római építészeti alkotások, pl. fürdő létesítése (Pozsonyhidegkút/Dubravka) is megfigyelhető a barbár földön. Egyre inkább szembetűnővé vált az, hogy Pozsony és környéke a nagy országutak kereszteződésében fekszik. Az észak-déli irányú nagy út volt a Borostyámat, amely a római birodalmat kötötte össze az északi germán népekkel, a másik az évezredes Duna menti kereskedelmi út, amelynek védelmét szolgálta a dévényi erőd.

Az írott források értelmezése azonban nem könnyül feladat, és gyakran prekoncepcióhoz vezet. Ezen kívül állandóan csábítja a régészeket is hitelesítő ásatások végzésére. Ha ilyenkor Kotormány János színvonalú kutató veszi a bátorságot az ásatásra, meglepő eredményt érhet el. így pl. régóta ismert volt a fuldai évkönyvekből a nagymorva fejedelem, Rastislav (846-870) háborúinak története, melyek során 864-ben Dowina várában védte meg magát Német Lajos, a keleti frank uralkodó ellenében. Dowinát pedig Dévénnyel azonosították a régészeti tevékenység meginTÖRTÉNETI IRODALOM 533