Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Gábor Péter: A Jugoszláviának fizetendő magyar jóvátétel (1945-1949) I/49
Gábor Péter A JUGOSZLÁVIÁNAK FIZETENDŐ MAGYAR JÓVÁTÉTEL (1945-1949) 1. Bevezetés Magyarország a második világháborút követően összesen 300 millió amerikai dollár értékben volt köteles jóvátételt fizetni szomszédjainak, ebből 200 millió a Szovjetuniót, 70 millió Jugoszláviát, 30 millió pedig Csehszlovákiát illette. A jóvátételi kötelezettségről már az 1945 januárjában aláírt fegyverszüneti egyezmény is említést tett, a tárgyalások azonban jócskán elhúzódtak, csak a Szovjetunióval jött létre megegyezés viszonylag hamar, 1945 júniusában. A másik két állammal erre 1946 tavaszáig várni kellett. Politikai és gazdasági természetű nézeteltérések egyaránt nehezítették a megállapodás megkötését. De nem kevésbé volt lényeges az a körülmény, hogy a hatalmas, 200 millió dolláros szovjet követelés önmagában is teljesen ellehetetlenítette a magyar gazdaságot, mely a háborús károkat sem tudta még teljes mértékben kiheverni. A magyar fél a tárgyalások kezdeti időszakában többször is hangsúlyozta, hogy amíg a szovjetekkel nem születik végleges megállapodás, addig érdemi szállításokat sem Csehszlovákia, sem pedig Jugoszlávia felé nem tud vállalni. Jugoszlávia helyzete a közép-európai térségben már 1945-től különlegesnek számított. Jórészt önerőből történt felszabadulása, berendezkedése és geopolitikai helyzete megkerülhetetlenné tette a régióban. Belgrád 1948 elejéig, ellentétben például a csehszlovák vezetéssel, kimondottan baráti viszonyt ápolt Magyarországgal és a többi kelet-európai állammal is. A magyar kormány még Tito segítségére is számított például a Csehszlovákiával kötendő lakosságcsere-egyezmény előkészítése körül, példaként állítva annak jóval mérsékeltebb nemzetiségi politikáját (amelyben, ellentétben a csehszlovák intézkedésekkel, nem nyilvánították kollektív bűnösnek a magyar lakosságot). A szovjet támogatást maguk mögött tudó és a hatalom átvételére folyamatosan készülő magyarországi kommunisták előtt is, mint követendő irány, sokáig a jugoszláv berendezkedés lebegett. Mivel azonban itt a felszabadulást követően közvetlenül, minden átmenet nélkül alakult ki a kommunista rendszer, a teljes más körülmények között kibontakozó és az eredetileg hosszabb átmeneti időszakkal is számoló magyar pártvezetés közvetlenül nem követhette Tito példáját.1 1 Ripp Zoltán: Példaképből ellenség. A magyar kommunisták viszonya Jugoszláviához, 1947-1948. In: A fordulat évei 1947-1949. Szerk.: Standeisky Éva et al. 1956-os Intézet, Budapest, 1998. 46.
