Századok – 2014
MŰHELY - Lakatos Bálint: Mezövárosi és falusi önkormányzati testületek Magyarországon a késő középkorban II/495
522 LAKATOS BÁLINT Máramarosban (Huszt, Sziget, Técső) és Nagyszőlősön a 12 és 24 fős rendszer figyelhető meg, itt mindenütt senes, seniores (vének) néven nevezik. Az 1548-ból ismert szigeti statútumban 24-es tanácsról írnak.186 Tehát az 1457-ben említett vének azonosak lehetnek a 24-es tanáccsal, igaz, számuk száz év elteltével már a kétszerese. Hegyalján a belső tanácshoz hasonlóan a külső tanácsok is változatosak. Liszkán, Szántón a 20-as, Szikszón, Újhelyen a 12-es, Tállyán 15-ös (máskor 13-as) létszám figyelhető meg, és az elnevezés sem egységes. Az erdélyi országrészben és környékén (Karánsebes, Dés, Abrud) a 25-50-es rendszer élhetett, és a külső tanácsosok neve: consules. Dés különleges eset, mert az 50 konzulon kívül 1497-ben 100 választott vén (electi seniores) is van.187 Zsolnán pedig azért érdekes a helyzet, mert a konzulokat a városkönyvben időnként az esküdtek (scabini) előtt említik (1379, 1430, 1459).188 Más helyeken csupán a külső tanács meglétét tudjuk regisztrálni, de létszámát nem ismerjük. „Sokféle bírák” Különböző feladatok ellátására a tanácstagok vagy a polgárok közül választhattak vagy megbízhattak tisztes személyeket, akik a bírónak és a tanácsnak tartoztak felelősséggel. A sokféle feladatkör (vásárfelügyelet, szőlőfelügyelet, tűzvédelem, kocsmáltatás, malomfelügyelet, mészárszékek ellenőrzése) a középkorban is megkívánhatott külön személyeket - persze ha a településnek volt erre jogosítványa, illetve bírt akkora népességgel, hogy külön személyt érdemes legyen megbízni. Ugyanis ha a kora újkori, újkori viszonyok felől tekintünk vissza, akkor először inkább a hiányuk szembeötlő. Ezt indokolhatja, hogy az ellátandó feladatkörök egy része nem is kapcsolódott az írásbeliséghez, de az is magyarázat lehet, hogy a mezővárosi kiadványokban azért nem szerepelnek, mert tagjai voltak a külső vagy belső tanácsnak, tehát mint esküdtek vagy vének kerülnek elénk. Esetleg nem voltak tagjai a tanácsnak, így felsorolásuk felesleges lett volna.189 A vizsgált forrásanyagban például sem korombírót (tűzvédelem), sem borbírót (borkimérés, kocsmáltatás), sem székbírót (mészárszékek felügyelete, húsellátás szabályozása) nem találtam.190 Legtöbbször a hegy- és bányamester fordul elő egyazon iudex montium, illetve bergmeister megnevezéssel, ami szőlőtermelő vidékeken a hegybírót, bányavidéken a bányamestert jelentette.191 A hegybíró feladata a szőlők felügyele186 Corp. stat. III. 551. 187 DF 234745. 188 1379: CD IX/7. 620. (DF 274738.). 1430: DF 274695. 1459: DF 260368. 189 Lukács L.: Sokféle i. m. 398-399. (Nagykanizsa, 1716), 404. (Gyöngyös, 1713, 1715), 406. (Alsóörs, 1814, Pápa 1760). 190 Vö. Lukács L.: Sokféle i. m. 395-400. (korombíró), 400-405. (borbíró, pálinkabíró), 405- 407. (malombíró), 407-408. (székbíró). 191 Beckó, 1508: Ceské i. m. 81. lieznik\ szőlőőrnek fordítja Wenzel Gusztáv: A szláv történelmi emlékek és a magyar történelem. III. A tót nyelven írott történelmi kútfők és emlékek. Történelmi Tár 1879, 622.
