Századok – 2014
MŰHELY - Lakatos Bálint: Mezövárosi és falusi önkormányzati testületek Magyarországon a késő középkorban II/495
- Számunkra is lényeges kérdés, hogy hány főből álltak a mezővárosi tanácsok, mennyiben függhetett az esküdtlétszám a település nagyságától, jogállásától. A kiváltságlevelek — ha voltak is — nem igazítanak útba, ezért leginkább magukból a mezővárosi oklevelekből tudunk adatokat gyűjteni. Ezek alapján kijelenthető, hogy az esküdtek létszáma változhatott és időnként ingadozhatott, de nem lehetett akármennyi. Némi leegyszerűsítéssel a késő középkori Magyarországon három tanácstípust különböztethetünk meg. A leginkább elterjedt a 12 fős tanács típusa. Némi jóakarattal ide számíthatók azok az esetek is, amikor a bíróval együtt vannak tizenketten, amikor az esküdtek egyike kisbíró (hegybíró, bányamester) vagy fordítva, a 12 főn felül van még tisztviselő. Valójában tehát 10-14 fő is szerepelhet.147 A tizenkettes szám jogi szimbolikáját, bibliai és művelődéstörténeti párhuzamait most nem vizsgálva megállapítható, hogy a mezővárosi fejlődés számára mintaadó legjelentősebb városok mindegyikében jellemzően 12 fős belső tanácsokat találunk (Buda, Kassa, Pozsony).148 A másik két típust tekinthetjük úgy, mint ennek a tizenkettes rendszernek az arányos származék-részegységeit: felezett (6 fő) illetve harmadolt (4 fő) létszámmal. (A kevés adat ellenére kora újkori párhuzamok alapján lehetséges negyedelt — három esküdtből álló — illetve esetleg egy kétharmadolt, 8 fős típust is feltételezni, de a negyedelt létszámra csak olyan egyedi adataink vannak, amelyekre egyelőre nincs kontroliforrás.) A teljes vizsgált forrásanyag alapján egyelőre kizárólag a 12-6-4 fős tanácslétszámok esetében adják meg az esküdtek létszámát nem csak név szerinti felsorolással, hanem számmal (quatuor iurati, sex iurati, duodecim iurati)149 ami igazolhatja, hogy ez a három típus lehetett a leginkább szokásos. Az ettől eltérő létszám magyarázatot igényel. Ha szervezeti változás következik be, a város fejlődése, gyarapodása megkívánja és a jogi környezet is lehetővé teszi, az esküdtek száma emelkedhet, de csökkenni — már csak presztízsokok miatt is — nem csökkenhet. Példa lehet az emelkedésre Visegrád: 8 fő (1356) —>12 (6 + 6, 1360), Korpona: 4 fő (1316) —> 12 (1370), Újlak: 8 fő (1362) —> 12 (1419), Késmárk: 4 fő (1348) —> 12 (1453).150 151 De könnyen elképzelhető, hogy ezekben a jelentős mezővárosokban is eleve 12 fős tanácsok voltak. Ha csökkenés van, azaz ha a „szabályosnál” kevesebb esküdt szerepel, annak különféle okai lehetnek. 1. Az írnok figyelmetlenségből kihagyott (egy vagy két) nevet.161 ÖNKORMÁNYZATI TESTÜLETEK MAGYARORSZÁGON A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 513 Jurati, vei forte pauciores, in aliquibus verő duó Judices et quatuordecim Jurati et Seniores Justitiarii super plebem praeficiuntur, propter quod Nótárius sensum suum in scribendo ad plures in plurali, ad pauciores in singulari debeat applicari, et hoc in Salutatione.” 147 A vizsgált anyagban 12 főnél nagyobb tanács nem fordult elő, egyetlen alkalommal Korponán említenek 13 főt: DF 274687. 148 H. Németh /.: Kassa i. m. 149 4 fő: Házi 1/4. 229. Szakony; Házi 1/5. 269. Bánfalva; DL 56284. Mezőtúr; 6 fő: ZsO IV 1925. Komárom; 12 fő: 1. alább. 150 Visegrád, 1356: Mészáros Orsolya: A késő középkori Visegrád története és helyrajza. Visegrád 2009. 120., 1360: Bánffy I. 230. Korpona, 1316: DL 1865. 1370: DF 274687. Újlak, 1362: DL 5124., 1419: ZsO VII. 281. Késmárk, 1348: DF 288969. („seniores”), 1451: DL 28988. 151 Lakatos B. \ Városi i. m. 90. (Karánsebes, 1525)
