Századok – 2014
MŰHELY - Tóth Valéria: Szempontok a 13-14. századi nemzetségnevek értékeléséhez II/471
486 TOTH VALERIA ki az első, helynévből -i melléknévképzővel létrehozott minőségjelzős szerkezettel a második, illetve főnévi vagy melléknévi minőségjelzős szerkezettel a harmadik. Mindhárom névszerkezetet a fenti helynévi adatokon túl későbbi családnévtípusok is valószínűsítik. E három típussal ellentétben a nemzetségjelölővel történő azonosítás kapcsán ugyanakkor azt találjuk a szakirodalomban, hogy az bizonyosan az írásbeliség terméke, a jelentkezésének „bürokráciatörténeti” okai vannak, és nemigen számolhatunk „a nemzetségnévvel alkotott latin névformák szóbeli előfordulásával”, vagyis valamiféle *Gutkeled-nembeli Apaj vagy *Gutkeled Apaj alakulatok használatával.85 Ahhoz, hogy ezen állítás jogosságát mérlegelni tudjuk, előzetesen érdemes a nemzetségnevek helyét és kapcsolatait a személynevek rendszerében meghatároznunk. Hoffmann István személynévrendszerekre felvázolt leírási keretének kategóriáit és szemléletét86 eredményesen alkalmazhatjuk a korai ómagyar kor személynévhasználatának jellemzésére is. A modell az alábbi alapfogalmakra épül. Pragmatikai szempontból (azaz a névadás körülményeit figyelembe véve) három alapnévfajtát különít el: a) a választott név (vagy listanév) „viszonylag zárt névállományból adott személy(ek) által elvégzett hozzárendelés révén” kapcsolódik a konkrét névviselőhöz; b) az automatikus (vagy átadott) név „meghatározott társadalmi közegben az egyéni elnevezői szándéktól lényegében függetlenül, közösségi névadási előírások alapján válik az egyén nevévé”. Mindkét névfajta egy használatban lévő névállományra támaszkodik. Végezetül: c) a kreált (vagy alkotott) nevek létrehozását a létező névállomány nem korlátozza, az elnevezéshez az egész szókincs az elnevező rendelkezésére áll, a névadás nem formális aktusként jellemezhető.87 A név funkcióját figyelembe vevő kognitív megközelítés szerint az alapnévfajták közül a névviselővel a legszorosabb kapcsolatban a kreált nevek állnak (hiszen annak tulajdonságát, társadalmi helyzetét stb. tükrözik). E névfajta elemei mindig motiváltak, gazdag információtartalmuk van, s ennek folytán leíró jellegűek: kognitív szempontból ezért leíró vagy sajátosságjelölő neveknek nevezzük őket. Az átadott nevekre is jellemző bizonyos motiváltság és információtartalom, de ezek csupán egyféle információt közvetítenek tekintve, hogy „valamilyen hagyományosan genetikai, illetve működési alapon szerveződő közösséghez (anyához, apához, családhoz, klánhoz, nemzetséghez stb.) való tartozást fejeznek ki”.88 A legtöbb társadalmi formációban a genetikus összetartozásnak meghatározó közösségépítő szerepe van, s a genetikusán szerveződő közösséget névvel is megjelölik. E névfajtára alkalmazzuk a kapcsolati vagy nexusnév terminust. A választott nevek esetében nem beszélhetünk motiváltságról, e nevek legfőbb funkciója az, hogy egy kisebb közösségen (elsősorban csalá85 Uo. 23. 86 E személynév-tipológia alapvonása az, hogy a névadás aktusát pragmatikai és kognitív alapon határozza meg, és nincs tekintettel a személynevek megvalósulásának konkrét nyelvi részleteire, azaz például a nevek szerkezeti, etimológiai kérdéseire. Ezáltal igyekszik univerzális leírási keretet adni, amely bármely nyelv (illetve kulturális közeg) személynévrendszerének leírását lehetővé teszi, és kiteijeszthető a történeti vizsgálatokra is (Hoffmann A személynévrendszerek leírásához i. m. 9.). 87 Uo. 10. 88 Uo. 11. (a kiemelés tőlem - T. V).
