Századok – 2014

MŰHELY - Tóth Valéria: Szempontok a 13-14. századi nemzetségnevek értékeléséhez II/471

SZEMPONTOK A 13-14. SZÁZADI NEMZETSÉGNEVEK ÉRTÉKELÉSÉHEZ 477

csőit névszerkezet,32 ám mivel ennek 13-14. századi betoldásokból származó (interpolált) részei is vannak, adatai nem minősíthetők kronológiailag egyneműnek és a 12. század végére datálhatónak.33 Ez a megjelölés tehát a 11-12. század hiteles okleveleiben ismeretlen.34 Mindez persze pusztán annyit jelent, hogy maga a de genere-ve 1 kapcsolt nemzetségnévi megkülönböztetés nem dokumentálható a 13. századot megelőzően, ám ez a megállapítás nyilvánvalóan magát a nemzetséget nem, de még a nemzetségek megnevezését sem minősítheti kronológiailag. Vagy amennyiben mégis, akkor sokkal inkább azt jelezheti, hogy a nemzetségek története a de genere történeténél jóval korábban kezdődött, hiszen amikor a nemzetségjelölők az oklevelekben feltűnnek, a nemzetségeknek már területileg és birtokjogilag is szétterjedt, egymással össze nem köthető ágai vannak, melyek összetartozását csak a közös nemzetségnév és esetleg néhány osztatlanul hagyott birtok jelzi. Ez pedig azt sejteti, hogy „a származási kötelékek jóval korábbról fogták össze a nemzetséghez tartozó családokat”, hiszen hosszabb idő kell ahhoz, hogy ez a helyzet előálljon.35

A de genere szerkezetet aztán az oklevelek az első felbukkanását követően másfél évszázadon át használják a különböző — de mindig a felsőbb osztályhoz tartozó — társadalmi rétegek (nemesi nemzetségek, várjobbágy- és udvarnoknemzetségek) leszármazáson alapuló jelölésére.36

Az oklevelekben szereplő nemzetségjelölő elemek gyakorisági görbéje azt is mutatja, hogy a birtokosok nemzetségnévvel történő megkülönböztetése (azonosítása) a 13. század második felében éri el a csúcspontját, majd a 14. század elejétől nagy zuhanását tapasztalhatjuk a de genere formulával történő okleveles említéseknek. A nemzetségnevet tartalmazó névszerkezetek gyakorisági íve (mondhatjuk úgy is: divatja) mindazonáltal akkor értékelhető reálisan, ha a korszak összes személynévi előfordulásával mérjük össze az e stuktúra kapcsán megfigyelhető gyakorisági változásokat. A 2. ábra egymásra vetítve ábrázolja az összes (nem nemzetségjelölő) személynévi előfordulásnak, valamint a nemzetségnévvel összekapcsolt személyjelöléseknek az évtizedek szerinti százalékos arányát.37

32 1183/1236/1363: Paulo de genere Chaak, Baya de genere Zalok - Hazai okmánytár I-VIII. Kiadják Nagy Imre, Paur Iván, Ráth Károly és Véghely Dezső. Győr-Bp. 1865-1891. (a továbbiakban: HO) I. 1.; Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I—II/l—4. Szerk. Szentpétery Imre, Borsa Iván. Bp. 1923-1987. (a továbbiakban: RA) I. 45.; ASz. 174., 838.

33 A de genere-s szerkezetek jelentkezésének kezdeteihez 1. még Szilágyi Loránd: P magister forrásai és módszere. Magyar Nyelv 43. (1947) 246.; Györffy György: Krónikáink és a magyar őstörténet. Bp. 1948. 101.; Uő: A magyar nemzetségtől i. m. 21.; Uő: Anonymus. Rejtély avagy történeti forrás? Bp. 1988. 58.; Kristó Gy.: Néhány megjegyzés i. m. 30-33.; Uő: Magyarország története (895- 1301). Bp. 1993. 189.; Petrovics I. - Zimonyi I.: Nemzetség i. m. 489.; Benkő Loránd: Beszélnek a múlt nevei. Tanulmányok az Árpád-kori tulajdonnevekről. Bp. 2003. 40. - A kronológiai ábrázolásban minden okleveles adatot figyelembe vettem tekintet nélkül arra, hogy az oklevél hiteles-e vagy hamis, eredetiben vagy másolatban maradt-e ránk.

34 Vö. Györffy Gy.: Anonymus i. m. 58.; Uő: Krónikáink és a magyar őstörténet. Régi kérdések - új válaszok. Bp. 1993. 196.

35 Vö. Benkő L.: Beszélnek a múlt nevei i. m. 40.; hasonlóan Zsoldos A.: Nemzetségek és honfoglalók i. m. 184-185.

36 Vö. Györffy Gy.: A magyar nemzetségtől i. m. 21.

37 Itt tehát azt láthatjuk, hogy az 1201-1340 közötti időintervallumban az összes (nem nemzetségjelölő) személynévi előfordulás (több mint 40 ezer névadat), illetve az összes de genere-s személy-