Századok – 2014
MŰHELY - Tóth Valéria: Szempontok a 13-14. századi nemzetségnevek értékeléséhez II/471
SZEMPONTOK A 13-14. SZÁZADI NEMZETSÉGNEVEK ÉRTÉKELÉSÉHEZ 475 szak nemzetségeinek kialakulása szervesen illeszkedett a honfoglalók nemzetségeinek felbomlási folyamatához”.20 A nemzetségi jellemzőkkel kapcsolatban meg kell azonban jegyeznünk azt is, hogy ezek többsége olyan jegy, ami nem nemzetségi, hanem egyszerű családi ismérv:21 olyan családok esetében is feltűnik például a családi címer, a személynevek ismétlődése, a családi monostor, amelyeket a források soha nem említenek genusként. A fenti ismérvek közül jószerével csak egy olyan ismertetőjegy marad, ami kizárólag a nemzetségekhez köthető: a de genere minősítés, és ami lényegében ezzel azonos: a földbirtokos réteghez való tartozás.22 Minthogy azonban a genus szónak kimutatható ’származás’ jelentése is,23 illetve némely genus ~ de genere adatnak a szakirodalom egy része ’nagycsalád’ értelmet tulajdonít, valójában még az sem jelent megnyugtató támpontot egy-egy rokonsági csoport nemzetségként való minősítéséhez, hogy tagjai de genere származókként szerepelnek a forrásokban. Ez alapján pedig Zsoldos Attila véleményét — még ha szándékoltan ironikus is kissé a megfogalmazása — nagyon is reálisnak tarthatjuk: „a történetírói praxisban nemzetség az, amit a szakirodalom, illetve annak legalábbis egy része annak tart”.24 Annyit mindenesetre bizonyosnak vehetünk, hogy a genus, illetve a de genere kitétel az ezzel összekapcsolt személyek rokonságára utal, hiszen „bármely 13-14. századi nemzetség egyik tartópillére a közös eredet valóságos tényeken vagy csak vélelmezésen alapuló tudata volt”. Kétség legfeljebb abban a tekintetben merülhet föl, hogy a rokoni kör, amelyre a de genere kifejezés utal, eléggé kiterjedt-e ahhoz, hogy a ’nagycsalád’ jelentésen túlmenő, azaz ’nemzetség’ értelmet tulajdonítsunk neki.25 Amíg tehát a honfoglalás kori nemzetségek kapcsán a törzs és a nemzetség viszonya kerül vitás kérdésként elő, a 13-14. századi nemzetségek vonatkozásában a nemzetség és a családi közösség elkülöníthetőségének nehézségével szembesülünk. A nemesi nemzetségek kapcsán ez a probléma kisebb súllyal van jelen, hiszen a nemesi nemzetségek jelentős része az ország különböző területein birtokló, egymással kapcsolatot alig tartó ágak, kisebb családi egységek halmazaként szerepel a forrásokban, amelyek között a kapcsot a közösen használt nemzetségnév és néhány osztatlanul hagyott birtok jelentette.26 Esetükben föl sem merül tehát, hogy a velük összefüggésben emlegetett genus ’nagycsalád’ vagy bármi más, a nemzetségnél szűkebb értelmű csoportra vonat20 Zsoldos A: Nemzetségek és honfoglalók i. m. 191-192., hasonlóan vélekedik Kristó Gyula is, vő. Kristó GyNéhány megjegyzés i. m. 45^16. - Itt jegyzem meg, hogy Fügedi Erik a nemzetségek szereplésének egy harmadik idősíkjával is számol: a 15-16. századi genusokkal, amelyeket — mivel véleménye szerint ez nem azonos a korábbi nemzetségi formációkkal — klánok-nak nevez (Az Elefánthyak i. m. 12. és másutt is). A nemesség alapvető társadalmi egysége a 15. században véleménye szerint a klán (generatio), vagyis az egy őstől leszármazottak összessége (i. m. 21., 25.). Arról, hogy ennek a nemzetségi idősíknak lennének névbeli vonatkozásai, nincs tudomásom. 21 Mindez a nemzetség (vagy tágabban a közösségszervező erők) időbeli dinamikájára is rávilágít: arra tudniillik, hogy egy vérségi közösség meddig minősül családnak, és mettől kezdve tekinthető nemzetségnek. Egy életerős nemzetség ugyanis idővel ágakra bomlik, amelyek később új, önálló nemzetséggé erősödnek, míg mások stagnálnak vagy kihalnak (vö. Hóman B.: A magyarok honfoglalása i. m. 16.). 22 Vö. Kristó Gy.: Néhány megjegyzés i. m. 27-28.; Petrovics I. - Zimonyi I.: Nemzetség i. m. 489^190.; Zsoldos A.: Nemzetségek és honfoglalók i. m. 182. 23 Vö. A magyarországi középkori latinság szótára I-. Szerk. Boronkai Iván, Bellus Ibolya, Szovák Kornél. Bp. 1987-. (a továbbiakban: MKLSz.) TV 197-198. genus a. 24 Zsoldos Attila: A szent király szabadjai. Fejezetek a váijobbágyság történetéből. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 26.) Bp. 1999. 115. 25 Vö. Zsoldos A.: A szent király szabadjai i. m. 119. 26 A Győr nemzetség Árpád-kori történetét taglalva erről is szól C. Tóth N. (i. m.).
