Századok – 2014
MŰHELY - Tóth Valéria: Szempontok a 13-14. századi nemzetségnevek értékeléséhez II/471
474 TÓTH VALÉRIA tőségek szerinti legteljesebb dokumentálását ugyancsak megkapjuk Fehértói Katalin, illetve Slíz Mariann személynévtárából.12 E későbbi formációt többnyire feudális nemzetség13 14 vagy — utalva arra a társadalmi rétegre, amelyet átfogott — úri, nemesi nemzetségi terminusokkal jelöli a történettudományi szakirodalom, és legfőbb jellemzőit az alábbiakban határozza meg. A nemzetség a) tagjait tényleges vérrokonság fűzte össze, azaz a nemzetség közös őstől fiágon leszármazó rokoncsaládok természetes úton létrejött gazdasági és jogvédelmi célzatú társadalmi közössége;15 b) a középkori magyar birtokjog szerint a nemzetség őse („az első szerző”) a vagyonát a leszármazói összességére hagyta örökül, nemcsak az őt követő generáció tagjaira, azaz a nemzetség— egyfajta jogközösséget alkotva — a vagyonát „nemzetségi jogon” birtokolta és örökölte (lásd majd a jogtörténet kapcsán is); c) a nemzetség kultikus közösséget is alkot, amelynek alapja az ősök (főleg a nemzetségalapító ős) tisztelete, színtere pedig a sok nemzetségnél meglévő közös nemzetségi monostor, amit temetkezőhelyül is használtak.16 A nemzetségi összetartozás, csoporttudat kifejezője a közös nemzetségnév, szimbólumként a közös címer, a jellegzetes személynevek ismétlődése egy-egy nemzetségen belül,17 a nemzetségi hagyományok.18 A nemzetségeket érintő, a történészeket és a társadalomkutatókat foglalkoztató kérdések között az egyik legelőkelőbb helyen az szerepel, hogy vajon kimutatható-e bárminemű folytonosság, kontinuitás a honfoglalás kori nemzetségek és a 13-14. századi nemzetségek között. Anélkül, hogy ennek részleteibe itt belebocsátkoznánk, pusztán azt emelem ki, hogy egy jó ideje inkább a két társadalmi képződmény nagyon is eltérő struktúráját hangsúlyozzák a kutatók,19 és a viszonyukat leginkább úgy határozzák meg, hogy „az okleveles kor12 ÁSz., illetve AnjouSznt. 13 Vö. pl. Kristó Gy.: Néhány megjegyzés i. m. 26. 14 Vö. pl. Fügedi E.: Az Elefánthyak i. m. 10. 15 Hóman B.: A magyarok honfoglalása i. m. 15. 16 Az, hogy a vérrokonság valóságos vagy fiktív volt-e, lényegében nem számít (Szűcs J: A magyar nemzeti tudat i. m. 198.), a „szociológiai csoporttudat”-ot, a csoport értéknormáit ugyanis bármelyik meg tudja teremti. A korban egyedül az úgynevezett nemzetségi tudatnak van szerepe (vö. C. Tóth Norbert: A Győr-nemzetség az Árpád-korban. In: Tanulmányok a középkorról. Szerk. Neumann Tibor. Bp.-Pihscsaba. 54. is). 17 A személynevek ismétlődése valamely nemzetségen belül a nyelvészeti szakirodalom figyelmét is felkeltette, több írásában is utalt a jelenségre legutóbb pl. Slíz Mariann (Slíz M.: Személynévadás i. m. 167-173.; Uő: Névtörténet, genealógia és mikrotörténelem. Helynévtörténeti Tanulmányok 9. [2013] 139-152.), de a történészek már a 19. század végén is felfigyeltek erre a körülményre (vö. pl. Kubinyi Ferenc: Palásthi Borsok. Turul 3. [1885] 88-89.). 18 L. mindehhez bővebben Zsoldos A: Nemzetségek és honfoglalók i. m. 179-182., illetve a jellemzők összefoglalását jobbára ugyanezeket a jegyeket kiemelve másutt is megtalálhatjuk: pl. Karácsonyi J.: A magyar nemzetségek i. m. 10-12.; Györffy Gy.: A magyar nemzetségtől i. m. 25.; Kristó Gy.: Néhány megjegyzés i. m. 27-28.; Petrovics I. - Zimonyi Nemzetség i. m. 489.; Fügedi E.: Az Elefánthyak i. m. 10.; Szűcs J: A magyar nemzeti tudat i. m. 140., illetőleg gazdag tudománytörténeti háttérrel Mesterházy K.: Nemzetségi szervezet i. m. 78. stb. 19 Vö. pl. Karácsonyi J.: A magyar nemzetségek i. m. 7-10.; Gerics József: A Tátony-nemzetségről (Adalékok egy krónikahely értelmezéséhez). Történelmi Szemle (1966) 4-6.; Uő: Krónikáink néhány genealógiai vonatkozásáról. Irodalomtörténeti Közlemények 71. (1967) 583-594.; Kristó Gy.: Néhány megjegyzés i. m. 29., 49-50.; Fügedi E.: Az Elefánthyak i. m. 10., Zsoldos A.: Nemzetségek és honfoglalók i. m. 182-183.; Szűcs J: A magyar nemzeti tudat i. m. 139-140. - Anonymus ugyanakkor a tanú rá, hogy a történeti összefüggés tudata a 13-14. század nemzetségeinek hagyományaiban feltétlenül élt, hiszen ha nem így lett volna, a gesztájában P mester aligha éppen saját kora előkelő nemzetségeinek neveiből keltette volna életre honfoglaló vezéreit. A középkori magyar történeti hagyomány (Anonymus, Kézai) és minden bizonnyal a korabeli nemzetségi hagyomány is a honfoglalás kori vezérek nevein keresztül létesített kapcsolatot a honfoglalás kori és a 13. századi nemzetségek között (arra vonatkozóan, hogy ennek bizonyos tekintetben van realitása, más tekintetben nincs, 1. Zsoldos A.: Nemzetségek és honfoglalók i. m. 177., illetve Mesterházy K.: Nemzetségi szervezet i. m. 104-105.).
