Századok – 2014

MŰHELY - Tóth Valéria: Szempontok a 13-14. századi nemzetségnevek értékeléséhez II/471

SZEMPONTOK A 13-14. SZÁZADI NEMZETSÉGNEVEK ÉRTÉKELÉSÉHEZ 473

A nemzetség terminussal a történettudományban többféle formációt jelölnek annak megfelelően, hogy nemzetségekkel történelmünk két korszakában számolhatunk. A honfoglalás kori nemzetségekről igen keveset tudunk, és azt sem írásos dokumentumokból ismerjük, hanem elsősorban analógiák alapján lehet rá következtetni.7 A későbbi formációtól való elkülönítés szándéka miatt erre a korai társadalmi szerveződésre az ősnemzetség terminust használják a kutatók,8 és „fiktív vérrokonság tudatán felépülő, szociálisan tagolt kultikus és jogközösségek”-ként határozzák meg a lényegüket,9 melybe a társadalom minden tagja betagozódott. A honfoglalás kori nemzetségeket tehát olyan szervezett, tagolt (előkelőket és egyszerű szabadokat egybefogó) társadalmi formációnak tarhatjuk, amely társadalmi és vagyoni szempontból rétegzett szegmentumokból épül fel, s a „genealógiai piramis csúcsán ott áll a valódi vagy képzelt ős”.10

A későbbi, a 13-14. századi nemzetségeket jobban ismerjük: Karácsonyi János monográfiában is feldolgozta a történetüket,11 s neveik részletes, a leheAnjouSznt.). A nemzetségnévi adatbázis összeállításához és a nemzetségjelölő szerkezetek kronológiai képének megrajzolásához — praktikus okokból — ezt a két kompendiumot használtam fel elsődleges forrásként. A névadatok közlésekor azonban — az eredeti forráskiadványokra támaszkodva — minden esetben ellenőriztem azok filológiai megbízhatóságát, s erre a hivatkozásokkal utaltam is.

7 Vö. pl. Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Bp. 2000.2 14-16.; Györffy György: A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig. Századok 92. (1958) 12-13., 18.; Katona Imre: Őstörténetünk kérdései a szociálantropológia megvilágításában. In: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Bartha Antal, Czeglédy Károly, Róna-Tas András. Bp. 1977. 204.; Mesterházy Károly: Nemzetségi szervezet és az osztályviszonyok kialakulása a honfoglaló magyarságnál. Bp. 1980. 86.; Kristó Gyula: Néhány megjegyzés a magyar nemzetségekről. In: Uő: Tanulmányok a az Árpád-korról. (Nemzet és emlékezet) Bp. 1983. 26.; Fügééi Erik: Az Elefánthyak. A középkori magyar nemes és klánja. Bp. 1992. 9.; Petrovics István - Zimonyi István: Nemzetség. In: Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Főszerk. Kristó Gyula, szerk. Engel Pál, Makk Ferenc. Bp. 1994. 488-490.; Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép. Bp. 1996. 279.; Zsoldos Attila: Nemzetségek és honfoglalók. In: Honfoglaló őseink. Szerk. Veszprémy László. Bp. 1996. 176-178. (új kiadása „Nemzetségek halála és születése Szent István korában” címmel in: Szent István és az államalapítás. Szerk. Veszprémy László. [Nemzet és emlékezet] Bp. 2002. 380-393.); Szűcs Jenő: A magyar nemzeti tudat kialakulása. Szeged 1992. (2. kiadás: Bp. 1997.) 199.

8 L. pl. Fügedi E.: Az Elefánthyak i. m. 10.

9 Vö. Zsoldos A: Nemzetségek és honfoglalók i. m. 179., 1. még Petrovics I. - Zimonyi Nemzetség i. m. 488-490., kutatástörténeti összefoglalásához pedig Mesterházy K: Nemzetségi szervezet i. m. 70. kk.

10 Mesterházy K.: Nemzetségi szervezet i. m. 130. - Nem tartozik ugyan szorosan a tárgyunkhoz, de mivel a korábbi történetírás gyakran egybemossa a nemzetség és a törzs fogalmát, érdemes röviden azt is érinteni, hogy a két csoportjelölő kategória milyen viszonyban áll egymással. A fogalmi zavart elsősorban a források (főképpen a DAI, illetve Kézai) terminushasználata okozta: a törzsneveinkről Konstantinos tudósít, ám őket a álüá ’nemzetség’ szóval jelöli meg; Kézai ugyanakkor a nemesi nemzetségeket illette ageneratio és a tribus szóval egyaránt (1. ehhez pl. Mesterházy K.: Nemzetségi szervezet i. m. 48). A két formáció közötti különbséget jól érzékelteti Hóman Bálint megfogalmazása: „A nem vérségi köteléken nyugvó primér alakulatával szemben a törzs önkényesen létrehozott szövetkezésen alapuló másodlagos alakulat. A nem a család szaporodása s önálló családok fejeivé lett tagjainak kiválása következtében kibővült vérségi közösség, a törzs — mint kettős jelentésű neve (had) is kifejezi — korábban minden politikai kötelék nélkül egymás mellett élő, etnikailag rokon nemek katonai célú szövetkezése. A nem tisztán gazdasági és jogvédelmi célzatú, természetes társadalmi alakulás, a törzs jogvédelmi célokat is szolgáló, de elsősorban katonai célzatú, mesterséges politikai képződmény” (Hóman Bálint: A magyarok honfoglalása és elhelyezkedése. [A Magyar Nyelvtudomány Kézikönyve 1/7. | Bp. 1923. 17. [a dőlt kiemeléseket megszüntettem]; 1. még a kérdéshez Szabados György: Magyar államalapítások a IX-XL században. [Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 26.] Szeged. 2011. 194-195. is). A szóba jöhető írásos források elemzése alapján, abból tudniillik, hogy a hazai gesztákból és krónikákból nem olvasható ki semmiféle törzsi tagolódás emléke, Szabados György arra az következtetésre jut, hogy a 10. századi Magyarországon nem mutathatók ki törzsi államok, de még működő törzsek sem, a fő politikaformáló erő a monarchikus hatalom volt (i. m. 206., 212., de hasonlóan vélekedik erről Mesterházy K. is, vö. Nemzetségi szervezet i. m. 58-59.).

11 Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV század közepéig. Bp. 1900. Második, reprint kiadás. Bp. 2004.