Századok – 2014
MŰHELY - Tóth Valéria: Szempontok a 13-14. századi nemzetségnevek értékeléséhez II/471
MŰHELY Tóth Valéria SZEMPONTOK A 13-14. SZÁZADI NEMZETSÉGNEVEK ÉRTÉKELÉSÉHEZ1 A nemzetségeknek és a nemzetségneveknek a tudományos vizsgálatára sajátos kettőség jellemző: amíg a történettudomány területén gazdag szakirodalom tanúskodik arról, hogy a 13-14. századi nemzetségek problematikája a korai magyar történelem kutatásának fontos témái közé tartozik, addig a nyelv- és névtudomány oldaláról a nemzetségnevek vizsgálatának csaknem teljes hiányát tapasztalhatjuk. írásommal e felemás helyzet enyhítésére teszek kísérletet oly módon, hogy elsősorban a nemzetségnevek nyelvi kérdéseivel foglalkozom, s az ehhez háttérként szükséges történettudományi eredményeknek csupán az interpretálására szorítkozom, főként azokat a tényezőket kiemelve, amelyek véleményem szerint hozzájárulhatnak a nemzetségnevek nyelvi jellemzőinek a megvilágításához és a személynévrendszeren belüli helyük kijelöléséhez. Úgy gondolom ugyanakkor, hogy az itt felszínre hozott nyelvi sajátosságok vissza is hathatnak a történettudományi megközelítésekre, s azokat több vonatkozásban megtámogathatják vagy bizonyos kérdésekben akár pontosíthatják is. Dolgozatom közvetlen előzményéül Benkő Loránd 2009-ben megjelentetett monográfiája szolgált, amely nyelvtörténeti, történet- és forrástudományi ismeretanyagot egyaránt mérlegre téve egy ómagyar kori nemzetség, a Szovárd nem problematikáját járta körül, s kínált a Szovárd név magyarázatára új megoldást. E munka a nemzetségnevek általános (főleg tipológiai) kérdéseit is érintette, így feltétlenül túlmutatott egyetlen nemzetségnek és nevének történeti, nyelvi megvilágításán.2 Talán egyik tulajdonnévfajtára sem érvényes annyira az a megállapítás, miszerint a rendszerét elsősorban kulturális-társadalmi tényezők alakítják, mint éppen a személynevek kategóriájára. Ebből adódóan pedig e tulajdonnévfajta nyelvi természetű vizsgálata is csak úgy vezethet eredményre, ha figyelembe vesszük a kulturális-társadalmi kontextusát, vagyis azt az „erőter”-et, amelyben aktuálisan funkcionál. Ez a gondolat nem új keletű, jó félszáz évvel ezelőtt Benkő Loránd is megfogalmazta a történeti személynévkutatás kérdéseivel foglalkozó írásában: „a személynévkutatást nem lehet pusztán nyelvi tényekre támaszkodva, a környezetből kiszakítva vizsgálni [...] a személynevek és a névadás mögött meg kell keresni az alapot, amire az egész épül: a gazdasági, a társadalmi fejlődést s ezzel kapcsolatban az életformák és a gondolkodás alakulását”.3 1 A tanulmány az MTA-DE „Magyar Nyelv- és Névtörténeti Kutatócsoport” programja, illetve az OTKA K 100580 számú pályázata keretében készült. 2 Benkő Loránd: Szovárd-kérdés. Fejezetek egy ómagyar nemzetség történetéből. Bp. 2009. - A kötet jelentőségéhez és inspiráló erejéhez 1. Hoffmann István: Benkő Loránd, A Szovárd-kérdés. Fejezetek egy ómagyar nemzetség történetéből. Bp. 2009. [ismertetés] Magyar Nyelv 106. (2010) 470-478., illetve Tóth Valéria: Széljegyzetek a Szovárd-kérdéshez. Magyar Nyelvjárások 48. (2010) 5-22. 3 Benkő Loránd: A történeti személynévvizsgálat kérdései. Magyar Nyelv 45. (1949) 124.
