Századok – 2014

KÖZLEMÉNYEK - Fedeles Tamás: "Medicina contra peccata mundana" Késő középkori főúri misealapítványok II/443

464 FEDELES TAMAS kon (diebus Rogationum) nyilvános körmenetet tartottak (processionibus publici interessé debebit). Ünnepnapokon a káplánok az első és második vecser­­nyén körmenetben vonultak a kápolnából a templom szentélyébe. A káplánok naponta elénekelték a Mária-zsolozsmát és a matutinumot három olvas­mánnyal, valamint a Placebo antifónát. Az oklevelekben többnyire azt is meghatározták, hogy énekes vagy olva­sott misét kell-e celebrálni. Az előbbi ünnepélyességénél fogva nagyobb presz­tízst biztosított az alapítónak, s ebből következőleg az emlékezet fenntartásá­ban is nagyobb szerepet tulajdoníthattak e misetípusnak.63 Monoszlói Csupor György azzal a kéréssel fordult a pálos generálishoz (1460), hogy a korábban a garicsi pálosoknak juttatott kegyes adományok fejében a barátok naponta lehe­tőség szerint énekes misét mutassanak be. Amennyiben ezt nem tudják vállal­ni, a hét meghatározott mise közül legalább négyet, jelesül a Mindenszentek, Krisztus teste, Krisztus kínszenvedése és Nagyboldogasszony tiszteletére ren­deltet énekeljék. Szentgyörgyi Bazini Zsigmond számára a máriavölgyi pálos kolostorban a szerzetesek szombatonként énekes (cantando) misét mutattak be Nagyboldogasszony tiszteletére, míg a hét többi napján gyászmisét tartottak Clegendo celebretur). Mindösszesen 23 alapítvány esetében írták elő, hogy éne­kes misét mutassanak be a presbiterek. A mise és a könyörgések (collecta, oratio) szándéka nem feltétlen volt azo­nos, s ilyen esetekben bizonyosan az imák hatásának multiplikálását kívánták elérni. Sárkány Ambrus keddenként Mindenszentek tiszteletére rendelt szent­misét, melyen Szent Ambrus és Szent Zsófia kollektáját mondták a klerikusok. Ez esetben az alapító saját és hitvese védőszentjéhez intézték tehát a könyörgé­seket. Kanizsai György pozsonyi misealapítványában ugyancsak saját védő­szentjének könyörgését rendelte el (cum collecta sive oratione Sancti Georgii martiris), a bűnökért mondott miséhez kapcsolódóan. Az alapítványokat létrehozók maguk és utódaik, örököseik, sőt, officiálisaik nevében is biztosították az egyházi közösséget az adományokban való megtartásról, garantálták számukra a védelmet. Ugyanakkor az alamizs­náért cserébe kért spirituális szolgáltatások folyamatosságát is igyekeztek sza­vatolni, hiszen ezektől remélték az örök kárhozat elkerülését. Több esetben szankciók kilátásba helyezésével kívánták rendelkezéseiket betartatni. Frangepán Miklós 10 solidus fizetését írta elő mindazok számára, akik gátolják a mindennapi mise celebrálását. Szentgyörgyi és Bazini György felesége úgy rendelkezett, hogy amennyiben az előírt miséket nem teljesítenék a bécsi ágostonos szerzetesek, úgy az adománybirtokot egy másik kolostor kapja ha­sonló feltételekkel. Frangepán Zsigmond rendelkezése szerint (1449), amennyi­ben az otocsáci bencés szerzetesek elmulasztanák a napi misézést, egy forint büntetést kell fizetniük. Sárkány Ambrus pedig úgy rendelkezett, hogy amennyiben a pozsonyi várkápolnában a ferences atyák elhanyagolnák a misé­zést (missis celebrandis negligentes fuerint), s azt két-három figyelmeztetést követően sem folytatnák, úgy a szerzettől el kell venni a megállapított évjáradé­63 Minden bizonnyal az ünnepélyességre utaló sollemniter adverbium is az énekes miséket jelölte.

Next

/
Thumbnails
Contents