Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Fedeles Tamás: "Medicina contra peccata mundana" Késő középkori főúri misealapítványok II/443
KÉSŐ KÖZÉPKORI FŐÚRI MISEALAPÍTVÁNYOK 465 kot, s egy alkalmas világi káplánt kell alkalmazni (unum capellanum secularem idoneum instituere). *** A középkor emberének mindennapjait alapvetően a vallásosság hatotta át, melyhez a különböző egyházak biztosították a megfelelő intézményi keretet. A társadalom valamennyi tagjának legfontosabb célja az volt, hogy mind saját maga, mind pedig elhunyt ősei számára garantálja a lelki üdvösséget, illetőleg enyhítse a tisztítótűzbeli szenvedéseket. Mindenki saját anyagi lehetőségeihez mérten, státuszának és rangjának megfelelően, még életében igyekezett az elmúlást követő időkre lelki nyugalmát, üdvösségét biztosítani. Az egyház számára tett különböző adományok ellenértékeként a klerikusok lelki javakban részesítették a donátorokat, melyek közül kétségkívül a szentmise volt a leggyümölcsözőbb. Pásztor Lajos munkájában nagyon találóan fogalmazott ezzel kapcsolatban: „Mindenki azon van, hogy halála óráján legalább annyi saját vagyona legyen, amennyi mise mondatására elég.”64 A késő középkori magyar főurak alapítványainak elemzése az iménti megállapítást egyértelműen megerősítette. Az Eucharisztia ünneplése nem csak a hívő életében képezte személyes devóciójának központi elemét, földi életpályájának lezárultával még inkább felértékelődött a szentmise szerepe, hiszen az elmúlást követően megszűntek a saját érdemszerzés lehetőségei. A korabeli magyar arisztokrácia mentalitását szépen példázza Bélteki Drágfi János mohácsi táborban tett utolsó testamentuma: „A misék és zsoltárok Erdődön és Bélteken meg ne fogyatkozzanak, úgymint a Szent Anna asszony miséje és a Conceptio Marie mindennap mondassanak, pénteken a Humiliavit, szombaton az Egredimini el ne hagyattassanak, az isteni szolgálatok meg ne aludjanak, mert az én lelkemnek üdvössége ezekből lészen”.65 FÜGGELÉK Az elemzett misealapítványok listája Dátum Alapító(k) Levéltári jelzet Kiadás, regeszta 1406. 07. 28. Maróti János DL 9 224 ZsO II. n. 4894 1409. 01. 29. Monoszlói Csupor Pál DL 35 351 LK 1932. 100, Fejér X/4. 790. 1410. 02. 21. Kanizsai István DL 9 624 ZsO II. n. 7375. 1412. 05. 25. Szerdahelyi Ders Márton DL 9 912 ZsO III. n. 2195. 1413. 01. 13. Szécsényi László DF 266 765 ZsO IV. n. 49. 1417. 01. 31. Kanizsai Miklós özvegye, Margit DL 10 531 Fejér X/5. 833., ZsO VI. n. 14. 1417. 05. 30. Nevnai Treu tel Miklós és Imre DL 35 453 LK 1932. 261., ZsO VI. n. 490. 64 Pásztor L. : A magyarság i. m. 78. 65 Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Bp. 1894. 255-259.
