Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Fedeles Tamás: "Medicina contra peccata mundana" Késő középkori főúri misealapítványok II/443
KÉSŐ KÖZÉPKORI FŐÚRI MISEALAPÍTVÁNYOK 447 dés annál is inkább érthető, hiszen a végakaratokat tartalmazó okiratok másolatait általában egy kötetbe (protocollum testamentorum) vezették be, így összegyűjtésük nem okoz többletfeladatot a történészek számára. Magától értetődő, hogy a társadalom felső rétege, a nemesség is igyekezett rangjához és anyagi lehetőségeihez mérten biztosítani az üdvösséghez vezető utat mind ősei, mind leszármazottai és saját maga számára egyaránt, melynek egyik formáját esetükben is a szentmisék bemutatására tett adományok jelentették. Különösen a nemesség elitjét alkotó bárói famíliáknál lehetünk kései tanúi a túlvilági élet előkészítésére tett törekvéseknek, melyekhez a személyes hit, az elfogadott társadalmi minták és elvárások mellett elsősorban a megfelelő egzisztenciális körülmények biztosítottak lehetőséget. A magyar főúri misealapítványok kutatása minden bizonnyal a források összegyűjtésének nehézsége miatt számít a kevéssé népszerű témák közé. A nemesi végrendeletek száma — elsősorban a szóbeliséget preferáló középkori nemesi társadalom mentalitása, illetve a korabeli öröklési rend miatt —jelentősen elmarad a polgári végrendeletektől. Még ha véleményem szerint némileg alacsonynak is látszik a becslés, miszerint az 1526 előtt írásba foglalt nemesi végakaratok száma mintegy 100-ra tehető,24 az kétségtelen, hogy az ismert esetek száma jóval alatta marad a polgári testamentumoknak. A korunkra maradt főúri végrendeletek száma értelemszerűen még csekélyebb. Jelzésértékű, hogy a Kubinyi András által a Jagelló-korra összegyűjtött 50 főúri és nemesi testamentumból mindössze 13 (26%) köthető az arisztokráciához.25 A kutatatási nagymértékben nehezíti, hogy a téma releváns forrásai eléggé sporadikusak, melynek következtében az anyaggyűjtés folyamata meglehetősen hosszú, a legállhatatosabb munka sem kecsegtet a teljesség elérésével. Mindazonáltal a jelen tanulmányban vizsgált 85 misealapítvány elemzése nézetem szerint lehetővé teszi a korábbi kutatások során felvázolt kép árnyalását, plasztikusabbá tételét.26 Vallásos főurak és nagyasszonyok Elemzésem időintervallumát a 15. század elejétől a 16. század első harmadáig tartó periódus alkotja. A miserendeléseket tartalmazó 69 kútfőre a késő középkori magyar főúri vallásosság témakörében (jelenleg is) folyó anyaggyűjtés során bukkantam, közülük időrendben az első 1406-ban, míg az utolsó 1531-ben kelt. dói. (Posztmortális szolgálatok rendje későközépkori városaink vallásos közösségeiben). Századok 132. (1998). 765-792. A jogilag jobbágynak számító mezővárosi polgárság körében meglehetősen ritkán fordulnak elő miseadományok, s közülük leginkább a vagyonosabbakra jellemző e gyakorlat. Vö. Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi polgárok kegyes adományai a középkorban. In: Debrecen város 650 éves. Várostörténeti tanulmányok. (Speculum Históriáé Debreceniense 7.) Szerk. Bárány Attila, Papp Klára, Szálkai Tamás. Debrecen 2011. 195-196. 24 Majorossy, J. - Szende, K.: Das Preßburger i. m. 6. 25 Kubinyi A.: Főúri és nemesi i. m. 331. 26 A források legfontosabb adatait (dátum, jelzet, kiadás, az alapítók személye) a függelékben közlöm, a jegyzetekben helykímélés okán csak indokolt esetben hivatkozom ezekre.
