Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Fedeles Tamás: "Medicina contra peccata mundana" Késő középkori főúri misealapítványok II/443
448 FEDELES TAMÁS Az alapítványok időbeli megoszlása 1401- 1411- 1421- 1431- 1441- 1451- 1461- 1471- 1481- 1491- 1501- 1511- 1521-1410 1420 1430 1440 1450 1460 1470 1480 1490 1500 1510 1520 1531 Amennyiben szűkebb időmetszetekre bontjuk a teljes skálát, úgy két kiemelkedő évtizedet látunk. Az 1451-1460 közti évek kiugró értékét Marcali János alapítványai biztosítják, aki végakaratában nem kevesebb, mint 16 különböző egyházi intézményben rendelt miséket. Ezt követően a 16. század első évtizedében konstatálhatunk magasabb értéket. Ennek hátterében nem találunk az előzőhöz hasonló „kumulatív” rendelkezést, ez esetben a Szapolyai család és Frangepán Beatrix három-három alapítványa emelhető ki. Összességében megfigyelhetjük tehát, hogy korszakunk teljes időtartamában jellemzőek voltak a főúri miserendelések, s az elemzett anyag tükrében úgy tűnik, hogy az 1441- 1480-as években valamint a 16. század elejétől kezdődően mutatható ki növekedő tendencia. Ami a vizsgált famíliák körét illeti, a kiválasztás szempontját a bárói rang jelentette. Elemzésemben az adatolhatóan bárói méltóságot viselő személyek, illetve családtagjaik, főként hátrahagyott özvegyeik, leszármazottaik kaptak helyet. A vizsgált 69 esetben összesen 34 család 82 tagja vett részt a misék rendelésében. A korabeli társadalmi normákhoz illeszkedően az alapítók többsége férfi. Minthogy néhány esetben több személy együttes fundációjáról van szó, összesen 69 férfit (84%) és 13 leányt-asszonyt (16%) találunk közöttük. Gyakoriság, miseszándék Mivel a késő középkori felfogás szerint a konkrétan megnevezett szándékkal bemutatott miséket tartották a legértékesebbnek a tisztítótűzbeli szenvedések enyhítése érdekében, a magyar főúri réteg tagjai is igyekeztek a misék számát és céljait úgy meghatározni, hogy ezek mind a saját, mind pedig hozzátartozóik üdvösségét a lehető legjobban szolgálják. Az alábbiakban elsőként a rendelt istentiszteletek gyakoriságát és szándékát veszem tüzetesebb vizsgálat alá. E misék legfontosabb célja az elhunytak lelki nyugalmának megteremtése a halál és az utolsó ítélet közti átmeneti időszakban, amit az istentiszteletek és imák folyamatosságával kívántak biztosítani. Ezt leginkább az „örök időkre” (;temporibus perpetuis) szóló alapításokkal vélték elérhetőnek. Nem meglepő, hogy az elemzett miserendelések döntő többségét (83 - 97,6%) az örökös misealapítványok teszik ki. Mindössze két kivételt találunk: Hédervári Katalin vég
