Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Péter: Olvasta-e Kézai Simon Mester Aquinói Szent Tamást? II/427
430 MOLNÁR PETER — Kristó Gyula zárja, aki először a Szűcs Jenőével szinte egyszerre publikált Kézai-tanulmányában, majd pedig a pályája végén készült historiográfiai összefoglalóban látja — Váczy Pétert követve — Aquinói Szent Tamásban a „népfelség” Kézai által hirdetett gondolatának fő elméleti forrását.12 Mindezek a szerzők csak általánosságban említették a Váczy Péter idézett tanulmányában foglaltak Aquinói Szent Tamást érintő megjegyzéseit, magának Tamásnak a műveit — e célból legalábbis — kézbe nem vették, ráadásul Váczy tanulmányán, illetve az utóbbi által idézetteken kívül kivételesen hivatkoztak más szakmunkákra.13 Álláspontjuk igaza tehát azon múlik, hogy helyesek-e a Váczy által Tamás és Kézai nézetei közti párhuzamokra felhozott példák. Váczy szerint Tamásnál: a.) a hatalom végső birtokosa a tota multitudo\ b.) mely ezt a hatalmát szabadon és visszavonhatóan ruházza át az uralkodóra; c.) erre az átruházásra pedig a történeti folyamat egy bizonyos pontján került sor (amelyet megelőzően tehát a multitudo maga gyakorolta a hatalmat).14 Az a.) pontban foglaltakkal szemben azonban az a helyzet, hogy Aquinói Szent Tamásnál működése egész során találkozunk olyan megjegyzésekkel, melyek szerint a monarchia a legjobb kormányforma — mégpedig intézményes korlátok nélküli formájában is —, az uralkodó pedig az egyedüli törvényhozó.15 Egy, az 12 Kristó Gyula: Kézai Simon és a XIII. század végi köznemesi ideológia néhány vonása. Irodalomtörténeti Közlemények 76. (1972) 11. (Idézi Váczy Péter általunk fentebb, az 5. jegyzetben hivatkozott következtetését.), 13. (Aquinói Szent Tamás hatásának tulajdonítja Kézai azon megjegyzését, mely szerint Attilát Romano more választották királlyá - vö. SRH I., 150. [, 26-27.]), 20-21. (Felveti, hogy Kézait bolognai vagy padovai jogi tanulmányai során „érhette a skolasztika, Aquinói Szent Tamás hatása, itt szívhatta magába a népfelség elvét.” Mivel a szerző állítását anélkül fogalmazta meg, hogy megvizsgálta volna az említett egyetemek korabeli curriculumairól rendelkezésre álló forrásokat, illetve a Tamás nézeteinek — korántsem akadálytalan — terjedéséről rendelkezésre álló szakirodalmat, ezért felvetését csak merő ötletnek tarthatjuk.) Vö. Uő: Magyar historiográfia I.: Történetírás a középkori Magyarországon. (A történetírás kézikönyve.) Budapest 2002. 76. Meglepő módon, az utóbbi helyen Kristó Váczy Péter 1933-as írásán kívül Gerics József Kézai-tanulmányára is hivatkozik azt állítva, „hogy Kézaira hatott a népfelség elvének a — 13. század közepén a skolasztika, főleg Aquinói Szent Tamás által megfogalmazott — tana”. Gerics József említett munkájában kizárólag bevezetésként, Váczy általa számos vonatkozásban bírált tanulmányát összefoglalva idézi fel Tamás Váczy Péter által vélelmezett, Kézaira gyakorolt hatását. Vö. Gerics József: Adalékok a Kézaikrónika problémáinak megoldásához. Annales Universitatis Scientiarum Budapestiensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Historica 1. (1957) 106. Gerics ugyan expressis verbis nem tér vissza Tamás személyére ebben az írásában, de nyilvánvaló, hogy Kézai eszmei tájékozódásában csak a jognak — ekkor még kizárólag a római jognak — tulajdonított szerepet. Lásd uo. 110-115. és a 121. o. utolsó bekezdését. 13 A kivétel Mályusz Elemér; az általa idézett „új’ szakirodalmi tétel: Heinrich [von] Eicken: Geschichte und System der mittelalterlichen Weltanschauung. Stuttgart-Berlin 19132. (A mű — azonos szövegű — első kiadása 1887-ben jelent meg ugyanott. A Bezold-tanulmány sem lett modernebb attól, hogy Mályusz az 1918-as gyűjteményes kötet alapján idézi.) Mályusz egyébként a főszövegben egy olyan elméletet oktrojál Aquinói Szent Tamásra, mely a főhatalom keletkezését a bűnbeeséssel magyarázza: Mályusz E.: A Thuróczy-krónika i. m. 56. o. és 150. j. Az utóbbi kérdésről lásd alább: 22. j. 14 Váczy P: A népfelség elvének magyar hirdetője i. m. 557-558. 15 A királyi udvart a mennyei udvarhoz hasonlítja Tamás, olykor kiemelve, hogy az alárendeltek funkciói egyik esetben sem csorbítják az uralkodó hatalmát: Scriptum super libros Sententiarum Petri Lombardi II, 9, 1, 3 co; uo. IV 45, 3, 2, ra 1; Quaestiones de verdate 27, 3 ag 11; Summa contra Gentiles III, 77; Summa theologiae Ia 22, 3, ad 1 és resp. ad 1; uo. Ia 103, 6, resp. ad 3; uo. Ia 108, 6 resp. Az uralkodó caput regni: Scriptum super libros Sententiarum Petri Lombardi III, 13, 2, 1 se 2; illetve universalis causa regiminis: Summa contra Gentiles II, 15; ő bíráskodik de omnibus pertinentibus ad populi communitatem et regimen: Summa theologiae Ia IIae 104, 1, resp. ad 1; a bonum commune teljesen az uralkodótól függ: uo. IIa IIae 26, 2 resp. Tamás olykor egyedül az uralkodót említi apotestas publica példájaként: Quaestiones de quolibet VIII, 4, 2; Summa theologiae IIa IIae 68, 4, resp. ad 2; egy helyütt kizárólag a princepset nevezi törvényhozónak: uo. Ia IIfle 90,4 resp.; az
