Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Péter: Olvasta-e Kézai Simon Mester Aquinói Szent Tamást? II/427
OLVASTA-E KÉZAI SMON MESTER AQUINÓI SZENT TAMÁST? 431 erőszakkal hatalomra jutó zsarnok eltávolítását megengedő korai megjegyzést leszámítva csak a szerzőnek az arisztotelészi Politikával történt fokozatos megismerkedése utáni műveiben tűnnek fel az uralkodói hatalom intézményes megosztása melletti érvek, melyek azonban nem szorítják ki teljesen saját korábbi, ellentétes értelmű érvkészletét (sőt az arisztotelészi szövegeket felhasználva Tamás még újabb monarchista érveket is kovácsol), néhol pedig a neves Domonkos-rendi magiszter egyenrangú alternatívaként állítja egymás mellé a multitudo, illetve aprinceps főhatalmát.* 16 Az utóbbi intézményes korlátozását megengedő — gyakran idézett — néhány szöveghelyén pedig számos megszorítással találkozunk: a zsarnokká vált uralkodó letételére csak azokban a monarchiákban lát lehetőséget, ahol az uralkodót választják (ott is figyelmeztet egy ilyen akció veszélyeire), a regimen mixtumot a legjobb kormányformaként említő mindössze két szöveghelye közül pedig csak az egyikben esik szó választásról (és az sem egyértelmű, hogy ilyen esetben csak az uralkodó tanácsadóit vagy magát a monarchát is választják-e).17 A b.) pontban összefoglaltakat alátámasztandó Váczy olyan Tamásnál olvasható kifejezéseket idéz, melyek szerint az uralkodó persona publica, aki vicém gerens multitudinis uralkodik18, ezek a kifejezések azonban olyan jogi uralkodó feladata, hogy a természeti törvény parancsait „lefordítsa” a pozitív jog nyelvére: uo. IIa IIae 147, 3 resp. A törvény ugyan elvileg az uralkodó felett áll, de az utóbbi csak quantum ad vim directivam regis van alávetve az előbbinek, nem pedig quantum ad vim coactivam legis (nem lévén világi instancia, amely felelősségre vonhatná): uo. Ia IIae 96, 5 resp. ad 3. Csak az uralkodó rendelkezik a plenitudo potestatisszál (olykor hozzáteszi: a bírák és az autonóm városok elöljárói nem): Scriptum super libros Sententiarum Petri Lombardi IV 20, 1, 4/c co.; Summa theologiae Ia IIae 105, 1 resp. ad 2; uo. IIa IIae 67, 4, resp.; Sententia libri Politicorum I, 1/a; uo. I, 10.; Expositio et Lectura super Prímám Epistolam Pauli ad Timotheum I, 4; Ecce rex tiíus-prédikáció. (A tamási szöveghelyek ellenőrizhetők a http://www.corpusthomisticum.org honlapon, mely az egyes művek esetében — apparátus nélkül — a legjobb kiadást követi; mivel ezt az összeállítást naprakészen tartják, így több esetben jobb szöveget közöl, mint az Index Thomisticus nyomtatott változatához mellékelt referenciakiadás: S. Thomae Aquinatis Opera omnia ut sunt in Indice Thomistico..., ed. Robertus Busa, I-VII. Stuttgart-Bad Canstatt 1980. Az életmű reprezentatív összkiadása, az ún. editio Leonina még korántsem teljes, ráadásul csak 1965 óta megjelent kötetei felelnek meg a kritikai kiadásoktól megkövetelt normáknak: Sancti Thomae Aquinatis doctoris angelici Opera omnia iussu Leonis XIII E M. edita, cura et studio fratrum praedicatorum. Romáé, 1882. Az egyes tamási művek datálásáról magyarul lásd elsősorban: Jean-Pierre Torrell O. P.: Aquinói Szent Tamás élete és műve. Bevezetés. Ford. Kovács Zsolt. Budapest 2007. 517-576. A magyar fordítás a mű 2002-ben megjelent javított-bővített kiadása nyomán készült.) 16 A zsarnok letehető akkor (de csak akkor), ha erőszakkal jutott hatalomra: Scriptum super libros Sententiarum Petri Lombardi II, 44, 2, 2 resp. Monarchista érvelés a Politika ismeretében, az arisztotelészi Etika VIII, 10 kapcsán kialakult interpretációs hagyomány (Robert Grosseteste, Albertus Magnus) kritikus továbbgondolásával: De regno ad regem Cypri I, 1-5. (Ez az érvelésmód nem áll egyedül a szerző életművében. Vö. Scriptum super libros Sententiarum Petri Lombardi IV 24, 2, 1/a ag 3; Summa contra Gentiles I, 42; uo. IV 76; Summa theologiae Ia 103, 3, resp.; uo. Ia 108, 1 ad 1; uo. IIa IIae 50, 1, resp. ad 2.) A törvényhozás joga vagy az uralkodót, vagy a multitudót illeti meg: Summa theologiae Ia IIae 90, 3, resp.; uo. IIa IIae 57, resp. 17 Csak a választott uralkodóból lett zsarnok tehető le: De regno ad regem Cypri I, 6. A regimen mixtum a törvényhozói kompetenciák megosztását jelenti: Summa theologiae Ia IIae 95, 4, resp.; a regimen mixtum az uralkodói tanácsosok választását (esetleg magáét a princepsét) jelenti: uo. Ia IIae 105, 1 resp. Az itt és a két ezt megelőző jegyzetben írtak bővebb kifejtését lásd: Molnár Péter-. La légitimité de la resistance. Deux solutions chez saint Thomas d’Aquin. Freiburger Zeitschrift für Philosophie und Theologie 46. (1999) 115-137. (főleg: 117-126.); korábbi változata: US: Az ellenállási jog két értelmezése Aquinói Szent Tamásnál. Magyar Filozófiai Szemle 40. (1996), 31-52. (főleg: 34—42.); Uő: Saint Thomas d’Aquin et les traditions de la pensée politique. Archives d’histoire doctrinale et littéraire du Moyen Ágé 69. (2002) 67-113. (főleg: 77-81. és 86-94.) 18 Váczy P: A népfelség elvének magyar hirdetője i. m. 558.
