Századok – 2014

KÖZLEMÉNYEK - Molnár Péter: Olvasta-e Kézai Simon Mester Aquinói Szent Tamást? II/427

OLVASTA-E KÉZAI SIMON MESTER AQUINÓI SZENT TAMÁST?

429

Mindezek ellenére — először óvatosan, majd egyre határozottabban — Váczy Péter imént felidézett általános következtetései — ha nem is minden szerzőnél, de — egyre többször köszöntek vissza a hazai szakirodalom Kézai eszmei forrásvidékeit tárgyaló munkáiban. Eckhart Ferenc a Szent Koronaeszme történetéről folytatott kutatásai eredményeit összegző monográfiájának főszövegében még elhárítja az állásfoglalást abban a kérdésben, hogy Kézai honnan is vette az uralkodói hatalom átruházásáról kialakított „radikális” nézeteit, ám a megjegyzéséhez fűzött lábjegyzetben egyedül Váczy Péter imént idézett tanulmányára hivatkozik, és Aquinói Szent Tamást is megemlíti.8 Alig pár évvel később, 1946-os nagy szintézisében már kategorikusan fogalmaz: „Kézai az uralkodói hatalom átruházásáról beszél. Míg Anonymus az ősszerződés, addig Kézai Aquinói Szent Tamás tanítását követve, a népfelség gondolatának híve és hirdetője.”9 Rövid szünet után Mályusz Elemér Thuróczy kapcsán a magyar krónikairodalom egészét áttekintő, 1961-re elkészült nevezetes művében elevenítette fel Váczy Péter ötletét.10 Csak ezt követően csatlakozott az utóbbi híveinek táborához Horváth János, aki korábban megjelent, a krónikakutatásban mindmáig megkerülhetetlen monográfiájában Kézai műveltségének forrásairól, illetve communitas-elméletéről írva még nem említette Aquinói Szent Tamás Váczy által vélelmezett inspiráló szerepét.11 A sort — mindmáig

des Mittelalters. Historische Zeitschrift 36. (1876) 313-367.; újraközölve in: Uő: Aus Mittelalter und Renaissance. Kulturgeschichtliche Studien. München-Berlin 1918, 1^18.; Peter Tischleder: Ursprung und Träger der Staatsgewalt nach der Lehre des hl. Thomas und seiner Schule. Mönchengladbach 1923. (A két szerző közül csak az utóbbi számított a maga korában Tamás-szakértőnek.) Váczy olvasmányélményei egyébként frissek lehettek, mivel egy évvel korábban közzétett fontos tanulmányában - noha Kézait már ott is a „népfölség” elvének első magyar megfogalmazójaként méltatja - Aquinói Szent Tamás és a „szkolasztika” hatását még nem említi. Váczy Péter: A szimbolikus államszemlélet kora Magyarországon. (História incognita III.: Zsebkönyvek 2.) Máriabesnyő-Gödöllő 2004. 71. (A tanulmány eredetileg 1932-ben jelent meg.)

8 Eckhart Ferenc: A szentkorona-eszme története. (História incognita II.: Jogtudomány 2.) Máriabesnyő-Gödöllő 2003. 123.: „Nem tartozik ránk annak a megállapítása, honnan vette Kézai Simon mester a közhatalomról alkotott radikális nézeteit, melyek szerint a közösség azt, akit az államhatalom gyakorlására megválasztott, attól meg is foszthatja.” Vö. uo., 24. j. (A kötet első kiadása 1941-ben jelent meg.)

9 Uő: Magyar alkotmány- és jogtörténet. (Milleniumi magyar történelem. Historikusok.) Budapest 2000. 20. A középkori magyar jogtörténet másik, Eckhart imént idézett munkájával szinte egy

időben megjelent magnum opusaban Bónis György a Quod omnes tangit...-maxima kapcsán, Kézairól a „skolasztika népfelségi tanainak” magyar hirdetőjeként megemlékezve joggal óvatosabb: nem említi Aquinói Szent Tamás nézeteinek inspiráló szerepét, noha hivatkozik mind Váczy Péter 1933-as tanulmányára, mind Eckhart Ferenc az előző jegyzetben idézett megjegyzésére. Bónis György: Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban (Milleniumi magyar történelem. Historikusok.) Budapest 2003. 375. (A kötet első kiadása 1947-ben jelent meg.)

10 Mályusz Elemér: A Thuróczy-krónika és forrásai. (Tudománytörténeti tanulmányok 5.) Budapest 1967. 56.: a hazai társadalmi és politikai változások inspirációja után „Kézai másik élménye a skolasztikus teológia államfelfogásának megismerése, amint azt Aquinói [stc] Tamás megfogalmazta, az egyetemek pedig tanították és terjesztették.” Pár sorral alább kiderül, hogy ez a hatás a „társadalmi szerződés, a népszuverenitás és a hatalomátruházás” terén érte Kézait. (Uo.) Vö. uo., 150. j.

11 Horváth János: Árpád-kori latinnyelvű irodalmunk stílusproblémái. Budapest 1954. 372-385. Vö. Uő: A hun-történet és szerzője, irodalomtörténeti Közlemények 67. (1963) 471^172.: „Bármilyen hihetetlennek látszik is, hogy a XIII. században egy magyar történetíró a népszuverénitásról beszéljen, e tekintetben elméletileg jól elő volt készítve a talaj a bolognai egyetemen tanított római jog tételei alapján, [...] meg Aquinói [sic] Tamásnak Ariszotelész Politikájához írt kommentáijai és a De regimine principum című művei révén.” Amennyivel túlmegy Horváth János itt a Váczy Péter által három é\dizeddel korábban nyújtott információkon, annyival problematikusabbak az általa írtak elődjéénél: Aquinói Szent Tamás egyetlen kommentárt írt a Politika hoz (Sententia libri Politicorum címen); a másodikként említett munka mellett a többesszám végképp értelmezhetetlen (az értekezés autentikus címe egyébként De regno ad regem Cypri).