Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Péter: Olvasta-e Kézai Simon Mester Aquinói Szent Tamást? II/427
KÖZLEMÉNYEK Molnár Péter OLVASTA-E KÉZAI SIMON MESTER AQUINÓI SZENT TAMÁST? Az Árpád-kor krónikásai közül — Anonymus 18. század közepi „újrafelfedezése” előtt — kétségkívül Kézai Simon gyakorolta a legjelentősebb hatást a magyar nemesi nemzet történeti tudatára, sőt — általában — közgondolkodására. A hun-magyar rokonság (helyesebben: népazonosság) elméletének rendszeres kidolgozásával (esetleg egyenesen megalkotásával), és — az általa biztosan olvasott Anonymus nyomán — a magyar népet jellemző tulajdonságok, vagyis a vélelmezett ősi „erkölcsök és szokások” számbavételével a szerző elvileg a múltról adott számot, ám — ahogy az már lenni szokott — saját korának elképzeléseit, illetve — főleg — közegének politikai aspirációit látta el történelmi jogalappal. A szakirodalomban régtől fogva felmerült persze az a kérdés, hogy e magyar témájú és hazai célzatú munkának voltak-e szövegszerű vagy a szerző számára elvi inspirációt nyújtó nyugati forrásai (latin nyelven alkotó középkori klerikus esetén az egyéb szerzőknél is indokoltabb ezt megvizsgálni). A skolasztikus tudományosság egyes diszciplínáiban folytatott tanulmányok, más olvasmányok vagy idegenben szerzett tapasztalatok mennyiben befolyásolták Kézai gondolatvilágának formálódását? Simon mester politikai nézeteit átfogóan elemző, a témában mindmáig mérvadó tanulmányában Szűcs Jenő kínált választ erre a kérdésre a korábbi szakirodalom kritikai szintézisét nyújtva - immár négy évtizede.1 Az információit — műve prológusának tanúsága szerint — per Haliam, Franciam ac Germaniam szétszórt scartabellumokhól összegyűjtő Kézai2 forrásai közül érdeklődésünket elsősorban a legtávolabbi — ám a korabeli skolasztikus tudományosság központjához, a párizsi egyetemhez legközelebbi — inspirációs források keltették fel. Szűcs Jenő két ilyen kútfőről adott számot: egyrészt — Váczy Péter ötlete nyomán — a dél-itáliai származású, de kora egyik legnagyobb teológusává és filozófusává Párizsban váló Aquinói Szent Tamás és Kézai communitas-tanának esetleges rokonságát járta körül, másrészt észak-francia párhuzamokat sorakoztatott fel Kézai azon elképzelése mellett, mely szerint a 1 Szűcs Jenő'. Társadalomelmélet, politikai teória és történetszemlélet Kézai Gesta Hungarorumában. A nacionalizmus középkori genezisének elméleti alapjai. Századok 107. (1973) 569-643., 823-878. Rövidített és néhány ponton módosított változata in: Uő: Nemzet és történelem. Tanulmányok. (Társadalomtudományi Könyvtár.) Budapest 1974. 413-555. Mivel a jelen írásban elemzendő részek mind megtalálhatóak az utóbbi kötetben, és mivel ott szintén olvasható Szűcs Jenő néhány alább idézendő más munkája, ezért — az egyszerűség kedvéért — a Kézai-tanulmányt is e gyűjteményes kötet alapján idézzük. 2 SRH L, 141. (, 4-8). Az újabb szakirodalommal összhangban a scartabellis esetében Horányi Elek emendatióját követem, melyet Domanovszky Sándor csak kiadása apparátusában ad meg: uo. (, 25).
