Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: A gróf és a herceg magánháborúja. (Szapolyai István és Corvin János harca a liptói hercegségért) II/387
SZAPOLYAI ISTVÁN ÉS CORVIN JÁNOS HARCA A LIPTÓI HERCEGSÉGÉRT 411 harmincadok zálogértékéből,148 és a hűségére visszatért grófnak magától értetődően ki kellett segítenie az anyagi gondokkal küszködő királyi kincstárt,149 a király számára a legfontosabb eredmény mindenképpen a belpolitikai helyzet konszolidálása volt. Úgy tűnik, a főkancellár és Szapolyai ismét egy politikai platformra kerültek, megszűnt a közöttük 1494-ben támadt bizalmatlanság, amit jól mutat, hogy az országgyűlés után, valamikor július elején Szolnokon találkoztak, hogy tárgyalásokat folytassanak egymással.150 151 Mindez jelentősen hozzájárult a király hatalmi pozíciójának az erősítéséhez. Ugyanezen az országgyűlésen Corvin és egykori kapitányai számára végre megnyílt a lehetőség, hogy bosszút álljanak a bajmóci árulón. Poki Péter hűtlensége és annak mozgatórugói ma már nehezen értelmezhetők, és bizony nem is mentesek az ellentmondásoktól. Az a tény, hogy a nádor nem tőle vette át a várat, hanem kapitány-utódait ostromolta ki onnan, egyértelműen mutatja, hogy Poki — ha valóban elkövette árulását — törekedett arra, hogy tettére legalább ne derüljön fény. Ha a Bonfminél értelemszerűen a károsultak, azaz Corvin és két kapitánya által megfogalmazott — kissé toposz-szerűnek ható — vádak ugyanakkor igazak voltak, akkor ez a törekvés teljes bukásra volt ítélve, hiszen nyilvánvaló jelei mutatkoztak (ágyúk tönkretétele, kutak megmérgezése, tartalékok felemésztése). A vádlók ráadásul jelentős összeggel tartoztak Pokinak, aki tisztségbe lépésekor testvérével együtt kifizette az előző várnagy ezer forintos követelését:161 az „áruló” elítéltetése esetén Gyulai és Perneszi mentesültek volna adósságuk kifizetése alól. Tovább növeli a bizonytalanságot, hogy Poki Péter megjelent az országgyűlésen, tehát bízott felmentésében.152 Ha végül mégis elfogadjuk az árulás tényét, feltételezhető, hogy Poki nem csak pénzért cselekedett: talán a Corvin zálogolásából kezén lévő Szklabinya várának elvesztésétől is tartott, hiszen Bajmóc bevétele után a nádor seregeinek következő állomása a Liptóba vezető út mellett álló Turóc megyei erősség lehetett volna, amelyre ugyancsak jogot támasztott, és amely a felügyelete alatt álló Szucsányból könnyen megközelíthető volt. Nem kizárt tehát, hogy a nádor megígérte a bajmóci várnagynak, hogy Szklabinyát nem foglalja el tőle. Míg Poki Péter az árulást követően teljesen eltűnik szemünk elől (talán Szklabinya falai között vagy Sopron megyei birtokain húzta meg magát), addig Antal igyekezett lemosni magáról testvére bűnét. Még a király Budára való bevonulása előtt, 1495. április 3-án felkereste Corvin Jánost Szigetváron, ahol megbeszélést folytatott bátyja vádlóival, Gyulai Jánossal és Perneszi Imrével. A herceg hangsúlyozta erről szóló oklevelében, hogy Poki önként, bármiféle menlevél nélkül érkezett hozzá, hogy magát az árulás szégyenének (infamia proditoria) vádja alól tisztázza. Antal kijelentette, hogy testvére árulásában nem 148 A húszezer forint elengedését, amelynek ideje egyelőre ismeretlen, végrendeletében említi: 1499. dec. 23.: de quibus [sc. tricesimis] etiam antea maiestati regie, necnon dominis prelatis et baronibus ac regnicolis viginti milia florenorum auri relaxaveram — Szapolyai okit. I. 257. 149 1495. jún. 30.: Engel, J. Chr.: Geschichte i. m. 120. (2000 forint kölcsön a végek védelmére.). Vö. uo. 181. (950 forintos tartozás a nádornak dátum nélkül.) 150 Kandra K.: Bakócs-kódex i. m. 420. 151 L. a 27. jegyzetet. 162 A források szerint nem fogolyként szállították a tárgyalásra, hanem az ítéletkor fogták le.
