Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: A gróf és a herceg magánháborúja. (Szapolyai István és Corvin János harca a liptói hercegségért) II/387
410 NEUMANN TIBOR vott össze.142 Kassa után ekkor találkozott először a király és a nádor, és Bakóé Tamás főkancellár segítségével május 28-ig elsimították nézeteltéréseiket. E napon az uralkodó több oklevelet is kibocsátott a gróf részére, amellyel rendre megerősítette új szerzeményeit. Az egyikkel a Kinizsi által annak idején Szapolyainak elzálogosított három Trencsén (Léva, Kasza, Lietava) és egy Veszprém megyei (Somló) várat adományozta a nádornak a bennük lévő királyi joggal együtt.143 Egy másik diplomában Ulászló a Corvin János herceg által Szapolyaira írt Bajmóc és Szklabinya váraival tette ugyanezt.144 Mindkét esetben, mint láttuk, valóban a nádor kezén lévő birtokokról volt szó, de még így is különös az oklevelek megfogalmazása, hogy tudniillik nincs szó bennük arról, milyen módon háramlottak a koronára a várak és váltak eladományozhatóvá — ez különösen a hűtlenségbe nem esett, sőt bánként fungáló Corvin esetében feltűnő. A legérdekesebb oklevél mégis a harmadik, amellyel az uralkodó — igen sok dicsérettel illetve a nádort, mint aki az „állhatatosság edénye” (vas constantie) és uralomra jutásától mindvégig őt követte, az ő pártját fogta és őérette fáradozott, hol a legbölcsebb tanácsosként, hol a legvitézebb katonaként szolgálva őt — érvényesnek fogadta el Corvin János herceg azon zálogosítását, amellyel Árva és Likava várait a nádornál kötötte le, és ehhez most a király a két várban és az árvái harmincadban lévő királyi jogot is a nádornak adta élete végéig 10 ezer forintért.145 Jól látszik az oklevélből, hogy valami miatt a nádor nem az 1494. júliusi temesvári oklevélre hivatkozott, hanem az abban is említett korábbi zálogolásra, amelynek sem időpontját, sem részleteit nem ismerjük. Aligha képzelhető el más magyarázat erre, mint hogy a birtokba kerülést változatlanul kétségesnek ítélte, és igyekezett minél több címen is megerősíteni jogigényét. Úgy tűnik, nem véletlen, hogy egyedül ehhez az oklevélhez nem váltott ki iktatóparancsot. A hőn áhított béke még a hatalmas nádor számára sem áldozatok nélkül jött létre. Azon kívül, hogy a hatalmas Újlaki birtokok majdani megöröklése szinte esélytelenné vált, Bakóc közbenjárását június 23-án a Kinizsitől megörökölt somlói váruradalommal kellett meghálálnia.146 Az ügyes főkancellár hasonló „bérezést” kapott, mint Lőrinc hercegtől, aki a királlyal való kibékülése után Gerencsér várával honorálta Bakóc közbenjárását.147 Joggal merül fel a kérdés, mit nyert az üzleten Ulászló. Bár nem kizárt, hogy a nádor a király és a rendek számára ekkor engedett el húszezer forintot az 1490-ben kezére kerülő 142 Neumann T: Királyi hatalom és országgyűlés i. m. 49. 143 1495. máj. 28.: DL 20 315. (Iktatóparancs) 144 1495. máj. 28.: DL 20 314. (Iktatóparancs) 145 1495. máj. 28.: DF 244 144. 146 1495. jún. 23.: Szapolyai okit. I. 220-221. — Az adomány miatt a máj. 28-án kelt, Kinizsi uradalmakba szóló iktatóparancsról két privilégiumot is kibocsátott a fehérvári káptalan, egy csak Somló iktatásáról szól, ez Bakóéhoz került, a másik a Trencsén megyei uradalmak iktatását igazolta. Az előbbi Iványi Béla regesztája (MNL OL Q 283. 11. doboz) alapján az Erdődyek bécsi levéltárában található, „Lad. 53. fasc. 4. no. 17.” jelzet alatt. 147 1495. márc. 24.: Fedeles T: A király és a lázadó herceg i. m. 232-234. Vő. Schmidtmayer Richárd: Gerencsér várának története az írott források alapján. In: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 16. Szerk. Fülöp Éva Mária - László János. Tata 2010. 77.
