Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: A gróf és a herceg magánháborúja. (Szapolyai István és Corvin János harca a liptói hercegségért) II/387
400 NEUMANN TIBOR ezt a helyzetet tovább súlyosbította, hiszen a Felső Részeken a herceg utolsó támaszpontja veszett oda. Mint láttuk, az annak idején a Perényi vagyonból a herceg ölébe hulló Sáros (Sáros m.) és Sztropkó (Zemplén m.) várait már az 1490-1491. évi harcok során elveszítette, az előbbi most éppen a nádort, utóbbi Perényi Imre asztalnokmestert uralta,90 és csöppnyi esély sem mutatkozott visszaszerzésükre. A liptói hercegség maradék három várát pedig ekkorra már elzálogosította.91 Talán éppen a bajmóci fiaskótól eszmélt rá a herceg, hogy idegen kézben lévő várainak nagyobbik hányadát mindenképpen vissza kell szereznie, ha máshogy nem megy, akár a kisebbik rész feláldozása árán is. A nádor támadása után minden bizonnyal ezzel az elhatározással érkezett Budára. A királlyal és környezetével folytatott tárgyalásairól keveset tudunk, de az bizonyos, hogy ekkor mondott le az elmúlt években általa viselt baranyai ispánságról, amelynél fogva a megye élére addig ő nevezte ki siklósi várnagyait alispánnak.92 A kedvezményezett a frissen kinevezett kincstartó, Ernuszt Zsigmond pécsi püspök lett, aki február 18-án rögtön ki is nevezte az új alispánokat. A Bajmócnál pórul járt Gyulai János azzal vigasztalódhatott csupán, hogy Ernuszt az egyik alispáni tisztséget apjának, Györgynek juttatta.93 Bizonyos ez alapján, hogy a kilenc nappal később a varasdi várak ügyében létrejött megállapodás, amellyel egy több éve tartó huzavona zárult le, ugyancsak a király és bizalmasai tevékeny közbenjárására született meg. A varasdi uradalmakat még Mátyás idejétől a kezében tartó Kövendi Székely Jakab most a várak nagy részét — szám szerint hatot — átadta a hercegnek, aki csak egy kisebb részt — két várat és egy kerületet — hagyott Székely kezén 16 ezer forintos zálogértékben.94 Corvin ezt követően elhagyta a fővárost, és megindult délkelet-magyarországi és erdélyi birtokai felé, nem véve részt sem a lőcsei, sem a kassai gyűléseken. Talán ugyancsak az udvar tanácsára, további megállapodásokat igyekezett kötni hitelezőivel és ellenfeleivel.95 Corvin hamarosan Temesvárra utazott, ahol májustól júliusig kisebb megszakításokkal két hónapot töltött Kinizsi Pál temesi ispán, országbíró vendégszeretetét élvezve. Az itt töltött idő a herceg számára minden bizonnyal végtelen tárgyalásokkal telt. Az alábbi adatokból úgy tűnik, hogy Kinizsi igyekezett 90 Sárosra 1. Engel, J. Chr.: Geschichte i. m. 130., Sztropkóra 1. Neumann Tibor: Békekötés Pozsonyban - országgyűlés Budán. A Jagelló-Habsburg kapcsolatok egy fejezete (1490-1492) (Második közlemény). Századok 145. (2011) 304. és 63. jz. 91 L. a 32. jegyzetet. 92 Horváth Richárd archontológiai gyűjtése (Baranya megye archontológiája, kézirat). 93 1494. febr. 18.: DF 260 146., DF 260 529. Vö. Kubinyi A.: Ernuszt i. m. 332. 94 1494. febr. 27.: DL 33 898., DF 267 426., DL 20 161. Kiadása: Rukovet spomenika o hercegu Ivanisu Korvinu i o borbama Hrvata s Turcima (1473-1496). Sabrao ih i objasnio Ferdo Sisic. É. n. (a továbbiakban: Rukovet) 72-73., vö. 1494. jún. 30.: DL 37 705., Schönherr Gy.: Corvin i. m. 208. 95 Úgy tűnik, először Haraszti Ferencet igyekezett kártalanítani, akinek 2000 forint fejében korábban Árva várát kötötte le. E téren azonban nem jöttek be a herceg számításai: megállapodásuk értelmében ugyanis Harasztinak az aradi káptalan előtt kellett felvennie a zálogösszeget, mikor azonban megbízottja megjelent ott, a Corvin familiárisai által számos pecséttel lezárt ládában mindössze 200 forint készpénzt, valamint húsz dénár híján 756 forintot érő rovásfejet (capita dicarum seu hastulas) — azaz ígéretet még behajtandó adóra — talált, így az összeg átvételét visszautasította. 1494. ápr. 15., 21.: DL 37 686.