Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: A gróf és a herceg magánháborúja. (Szapolyai István és Corvin János harca a liptói hercegségért) II/387
398 NEUMANN TIBOR amelynek területén ráadásul ezernél is több jobbágycsalád élt75 76 — ezzel a herceg és a gróf vagyona között 1490-ben még megmutatkozó hatalmas szakadék csaknem teljesen eltűnt.76 Ezért azonban Szapolyainak súlyos árat kellett fizetnie: számos jelből világosan látszik, hogy az addig is gyakran ellenzéki szerepben tetszelgő nádor és II. Ulászló kapcsolata végleg megromlott. Bonfini leírása szerint a bajmóci ostromzárról a Budán tartózkodó király is gyorsan értesült, és követe útján felszólította a nádort, hogy hagyjon fel a herceg elleni támadással: a nádor — talán időnyerési szándékkal — megígérte, hogy visszavonja csapatait, de ezt végül mégsem tette meg. A király második követét pedig addig nem bocsátotta el, amíg a védőkkel meg nem állapodott a vár átadásáról. Ez magától értetődően kimerítette a felségsértés bűntettét, és a királyban s környezetében gyűlöletet keltett a nádor iránt, különösen ama félelem miatt, hogy a nádor által példázott „szabadosság” a többi főúr körében is követőkre talál.77 Kérdéses volt azonban, hogy az eleve nagyon ingatag belpolitikai helyzetben az udvar mennyire tud érvényt szerezni akaratának s mennyire tudja a nádor befolyását korlátozni. Talán nem tévedünk nagyot, ha az 1494. tavaszi (április 17 - május 7.) lőcsei Jagelló-csúcstalálkozó létrejöttében a bajmóci eseményeknek fontos szerepet tulajdonítunk.78 A két szomszédos ország királyának, családjuknak és hatalmas kíséretüknek a Szepességbe — azaz a Szapolyaiak „felségterületére” — vonulása jelzésértékű lehetett a nádor számára.79 Ezt maga is így érezte, és láthatóan mindent megtett, hogy a Kassáról kis körutazással Lőcse felé tartó uralkodót és kíséretét útközben a kezén lévő Sáros várában, majd Szepesváron bőkezűen megvendégelje, sőt az udvartartás ellátására Lőcsére is szállíttatott kétszáz hordó bort és egyéb élelmet.80 Amint azonban hírét vette, hogy az 1492. újévi eperjesi csatában általa legyőzött János Albert lengyel király (1492-1501) közeledik, elhagyta Lőcsét, mert feltámadt benne „az iménti lengyel háború óta érzett ellenszenv, meg attól is tartott, hogy az uralkodó [Ulászló] neheztel rá Corvinus várainak elfoglalása miatt”.81 A nádor jelenléte ugyanakkor elengedhetetlen volt a találkozón, mivel az 1490-1492 közötti magyar-lengyel harcok 75 Az 1494/95. évi királyi számadáskönyv a nádor kezén Nyitra megyében az első évben 953, a másodikban 971 portát jelez. Johann Christian Engel: Geschichte des ungarischen Reiches und seiner Nebenländer. I. Band. Halle 1797. 29., 139. (Ez kizárólag a bajmóci uradalmat jelenti.) 76 Vö. Engel P: A magyar világi nagybirtok i. m. 15-16., 52. 77 Bonfini V/III/112—116. 78 A kongresszusra 1. Divéky Adorján- Az 1494. évi fejedelmi kongresszus. Különlenyomat a Közlemények Szepes vármegye múltjából, V évfolyam 1-ső számából. Lőcse, 1913., Uő: Újabb elmélet az 1494. évi lőcsei fejedelmi kongresszusról. Századok 54. (1920) 371-379. — A magyar király ápr. 6-án érkezett a városba és máj. 7-én hagyta el azt (Divéky A. : Az 1494. évi i. m. 5.), amit az ekkor kelt oklevelek is megerősítenek (első és utolsó itteni keltezése: ápr. 6.: DL 69 080., máj. 6.: DL 20 176.). Előtte ápr. 1-jén, illetve utána máj. 10-én Kassán tartózkodott (DF 240 769., DF 251 317. stb.). — A lengyelek vélhetően csak ápr. 17-én érkeztek meg (uo. 6.). 79 Az első híradás arról, hogy a király Erdélybe készül, 1494. febr. 6-áról maradt fenn, Drágfi Bertalan erdélyi vajda levelében: DF 245 460. Az erdélyi útról nyilván ugyanakkor döntöttek, mint a lőcsei találkozóról. 80 Bonfini V/IV/4-6. 81 simulque offensum regis ab occupatis Corvini castellis animum extimescens — Bonfini V/IV/8. (Az idézet: Kulcsár ford. 982.)
