Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: A gróf és a herceg magánháborúja. (Szapolyai István és Corvin János harca a liptói hercegségért) II/387
SZAPOLYAI ISTVÁN ÉS CORVIN JÁNOS HARCA A LIPTÓI HERCEGSÉGÉRT 397 Bonfini leírása szerint a nádor pénzzel és különböző ígéretekkel igyekezett rávenni a bajmóci várnagyot — azaz Poki Pétert —, hogy adja át neki a várat.68 Bajmóc és Trencsén közelsége miatt természetesen személyesen is tárgyalhattak a kérdésről: Poki például 1493. szeptember 12-én vélhetően megfordult Trencsénben, talán a herceg követeit kísérte el.69 Úgy tűnik, hogy ezt a tapogatózást, illetve a nádor terveit Corvin is hírül vehette, hiszen az országgyűlés után hirtelen úgy döntött, hogy leváltja Pokit a várnagyságról. December 18-án indította útnak a Somogy megyei Lakról újonnan kinevezett kapitányait, a helyzetet jól ismerő Perneszit és Gyulait, és bizonyára a nádor várható támadására tekintettel írta ekkor azt a bajmóci lakosoknak, hogy a készletek és a vár védelméhez szükséges dolgok felhalmozásában segítsék az új tisztségviselőket.70 És itt érdemes átadnunk a szót az itáliai történetírónak, akinek elbeszélése szerint Poki akkor döntött az árulásról, amikor meghallotta, hogy várnagy utódai közelednek, és „elhatározta, hogy a várat fölszerelés, élelem és fegyver nélkül hagyja ott”, ráadásul „egyes ágyúkat földdel betömött, másokat vasszegekkel keresztülütött, a kutakat marhadöggel telehordva megfertőzte, minden holmit, ami az élethez kell, gondosan szétszórt, vagy tönkretett”. Mindezt megüzente a nádornak is, aki, amint Perneszi és Gyulai — valamikor 1494. január elején — megérkezett, azonnal körülvette seregével a várat. A rideg téli időben „összehordott törmelékből, földből körös-körül tornyokat rakott”, „a kastélyt folyamatos sánccal és árokkal vette körül”, és kihirdette, hogy senki sem nyújthat segítséget a várbelieknek.71 A védhetetlen körülmények közé került két kapitány hamarosan kénytelen volt tárgyalásokba bocsátkozni Szapolyai vezéreivel. 1494. január 23-án a nádor Trencsénben állította ki azt az oklevelet, amellyel megígérte Perneszinek és Gyulainak, hogy a vár átadása esetén — a kapitányaival már megkötött egyezség értelmében — holmijukkal sértetlenül elhagyhatják a várat.72 Az elkövetkező napokban meg is történt a vár átadása,73 a két megcsalatott kapitány pedig Budára utazott, ahova hamarosan megérkezett a herceg is,74 bizonyára, hogy hányattatott helyzetéről tárgyaljon a királyi udvarban. Mint majd látjuk, Poki Péter árulását sem Corvin, sem kapitányai nem feledték. A kegyvesztett gróf és a tönkrement herceg A bajmóci történéseknek Szapolyai szemszögéből két fontos következménye lett. Egyfelől családjának vagyona újabb értékes uradalommal gyarapodott, 68 Bonfini V/III/107-108. 69 L. fent a 48. jegyzetet. 70 1493. dec. 18.: DF 260 143. Vö. Kubinyi A.\ Ernuszt i. m. 331. — A DF-fotón takarásban lévő keltezési helyet a Révay család levéltárában lévő eredetiről Erika Javosová (Slovensky Národny Archív, Pozsony) közölte velem, amit ezúton is köszönök neki. 71 Bonfini V/III/108-111. (Az idézett részek Kulcsár Péter fordításai: Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei. Ford. Kulcsár Péter. Bp. 1995. [a továbbiakban: Kulcsár ford.] 976-977.) 72 1494. jan. 23.: Szapolyai okit. I. 211-212. (DL 107 615.) 73 1494. márc. 21-éről már ismerjük is a nádor bajmóci kapitányát, Salzer Lőrincet: DF 250 011. 74 1494. febr. 12-én (Schönherr Gy.: Corvin i. m. 260.), febr. 23-án (DF 215 904, regesztája: Bártfa szabad királyi város levéltára 1319-1526. Összeállította Iványi Béla. I. kötet. 1319-től 1501-ig. Bp. 1910. [a továbbiakban: Bártfa] 3128. sz.) és febr. 27-én (DF 267 426., DL 20 161.) Budán bocsátott ki okleveleket.
