Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Feld István: A magánvárak építésének kezdetei a középkori Magyarországon a régészeti források tükrében I. II/351
358 FELD ISTVÁN igen valószínű következtetés, hogy a Kacsics nembeli Folkus emeltette.37 A 12. századi osztrák-stájer előzmények miatt bonyolult a helyzet megítélése Lánzsér (Landsee) esetében.38 A többi, tatárjárás előtt emelt s az írott források világában alapvetően a nyugati határszélen feltűnő „új típusú” vár (így Léka [Lockenstein], Borostyán [Bernstein], Hosszúszeg [Langeck in Bgld] vagy a kőszegi Oház) építését azonban az eddigi történeti kutatás — így legutóbb a királyi hatalom korabeli túlsúlyát ennek alapján is hangsúlyozó Horváth Richárd — határozottan az uralkodóhoz köti, bár az ennek meggyőző bizonyítását szolgáló „egyedi kutatással” a forrásadottságokból következően sokszor még adós marad.39 Ha tehát az írott források kis számát hangsúlyozzuk, elvileg mindenképpen elképzelhető, hogy az igazi magánvár-építési hullám csak IV Béla „várépítési programjának” köszönhetően, netán a fiával folytatott küzdelmeit követően bontakozott ki.40 Némi kitérőként itt kell utalnunk arra, miszerint utóbbi fejtegetéseink fényében jogosan merül fel az olvasóban a kérdés, hogy egyáltalában mit értünk jelen dolgozatunkban a „magánvár” fogalma alatt? Be kell vallanunk, hogy ennek szabatos megfogalmazását azért nem kíséreltük meg eddig, mivel erre nem is látunk lehetőséget - de mint azt az utóbb említett erősségek jelzik, formai alapon ez ma biztosan nem képzelhető el. A következőkben azonban igyekszünk csak azokra az erősségekre fordítani a figyelmünket, melyek esetében nem merült fel — okkal, ok nélkül — az eddigi kutatásban a királyi építtető személye.41 építészete a 11-13. században. Kolozsvár 1994. 34. - Itt elvileg az is elképzelhető, hogy a római castrum egy részét hasznosították ekkor újra! 37 Fügedi EVár és társadalom i. m. 134., Horváth R.: Várépítés i. m. 87. szerint nem áll rendelkezésünkre ennek eldöntéséhez „döntő bizonyíték”. E korai magánvárak körébe sorolható viszont még Gut-Keled nembeli Móric fia Péter 1232-ben említett lajtapordányi (Leithaprodersdorí) erőssége is: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus I-XII. Közzé teszi Wenzel Gusztáv. Pest-Bp. 1860-1874. VI. 506., Nr. 321., továbbá Franz Sauer - Nikolaus Hofer: Leithaprodersdorf. (Fundberichte aus Österreich. Materialhefte. Reihe A. Sonderheft 16.) Wien, 2011. 38 L. erre újabban: Horváth R.\ Várépítés i. m. 89. 39 Uo. 85., 87-89. - Ez vonatkozik az előzőekben — 1. 24. jegyz. —- már említett Füzérre is. Ennek kapcsán kell megemlítenünk, hogy Fügedi első tanulmányában — Fügedi E.\ Középkori vár i. m. 67. — még sokkal nagyobb szerepet tulajdonított a királynak a 13. század első fele várépítkezéseiben, mint későbbi monográfiáiban. Ugyanakkor Fügedi E.: Vár és társadalom i. m. 22., 174. feltételezésével szemben Pinkaóvár (Burg) semmiképp sem számítható ezen erősségek körébe, hiszen az 1244. évi adománylevélben említett „Ovwar, ubi antiquitus castrum fuisse dicebatur” az eddigi korlátozott ásatások eredményei alapján is egy jóval korábbi, s ekkor minden bizonnyal már fel is hagyott, sáncvárnak tekinthető erősség volt. Továbbá Szűcs J. : Az utolsó Árpádok i. m. 28. indokolatlanul vonja kétségbe, hogy az ekkor adományban részesült Csém-nemzetség az uralkodó által meghatározott feltételeknek megfelelően meg is építette volna az erősséget. A várra 1. Feld István: Pinkaóvár (Burg, Ausztria) Castrum 5. (2007: 1. sz.) 153-155. 40 Szűcs J.\ Az utolsó Árpádok i. m. 27-32., s ezt az álláspontot képviseli újabban Szörényi G Gondolatok i. m. 66. Nem tudjuk ugyanakkor, hogy ebben mekkora szerepe lehetett a tatárdúlással kapcsolatban hozható „hevenyészett” mentsváraknak, 1. erre Dánoskő-Ajnácskő részleteiben természetesen nem ismert esetét: Fügedi E.: Vár és társadalom i. m. 18., 89-99. 41 Megközelítésünk tehát hasonló Horváth Richárdéhoz, aki legutóbb így fogalmazta meg tárgyát: „Minket most a magánvárak (értve az alatt lényegében az összes nem királyi erősséget) építésének engedélyezési gyakorlata érdekel”: Horváth R.: Várépítés i. m. 79-80.
