Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Feld István: A magánvárak építésének kezdetei a középkori Magyarországon a régészeti források tükrében I. II/351
MAGÁNVÁRAK ÉPÍTÉSÉNEK KEZDETEI A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 359 Azt is említeni kívánjuk továbbá, hogy részben emiatt az erősségeket emelő és birtokló „magánosok” közelebbi társadalmi rétegek szerinti elemzésére sem vállalkozunk, hisz amíg az 1200-as évek utolsó évtizedeinek ismert várbirtokosai meghatározóan az egyes de genere, úri nemzetségekből származtak, a korábbi időszak vonatkozásában erről az írott források szűkössége miatt nehéz nyilatkozni. Véleményünk szerint mindenesetre kérdéses, mennyire jogosult a 13. század közepén „az alakuló köznemesség”42 várépítésben betöltött szerepét vizsgálni. Az ugyanakkor aligha tagadható, hogy az egységesülő nemesség másik fontos forrását alkotó várjobbágyok sem hagyhatók ki teljesen az erődítményépítők köréből.43 Mindenesetre Engel Pál említett modelljéből kiindulva az előzőekben sorra vett emlékek alacsony száma ellenére is számolhatunk jelentősebb számú magánerődítménnyel már a tatárjárás előtti évtizedekben. Aligha vitatható ugyanis a történész azon megállapítása, hogy bármilyen erősségnek az (amúgy is csekély számban ránk maradt) oklevelekben való feltűnése ekkor még különösen esetlegesnek tartható44 - s ez vonatkozik az említett, vélt vagy valós királyi épületekre is. Figyelemre méltó ezzel kapcsolatban Tolnai Gergely feltevése, miszerint „a kisebb, földesúri megerődített lakóhelyeket” uraik eleve ellenállás nélkül felhagyták volna a tatárok közeledtekor, s ezért nem találunk bennük korabeli pusztulási réteget.45 Ez elvileg arra is magyarázatul szolgálna, miért nem tűnnek fel tömegesen magánosok erődítményei az 1241-42 körüli időszak írott forrásaiban. Ugyanakkor azonban a kutató még feltevéseket sem fogalmazott meg arról, hogy mi lehetett a tényleges különbség az előzőekben említett Fülek tatároknak ellenálló, alacsonyabb sziklatömbön emelt, de kifejezetten kisméretű, alig több mint 20x40 m-es kiterjedésű korai vára — ennek korabeli formájáról bizonyos régészeti adatokkal is rendelkezünk (1. kép)46 — és az előbbi, általános érvénnyel azonban nem jellemzett erődített lakóhelyek között! Mindebből természetesen az sem következik, hogy az írott forrásokat nélkülöző erősségek többsége a 13. század közepe előtt keletkezett volna.47 Álláspontunk szerint ma már egyértelmű, hogy nem igazolható egy, az „igazi”, „új tí42 Szűcs J: Az utolsó Árpádok i. m. 28. 43 Zsoldos Attila: A szent király szabadjai. Fejezetek a várjobbágyság történetéből. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 26.) Bp. 1999. 51., 98., ugyanakkor Szűcs ■!.: Az utolsó Árpádok i. m. 28. szerint a várépítésben betöltött szerepük, IV Béla szándékai ellenére, nem lehetett jelentős. 44 Engel P.: Töprengések i. m. 45 Tolnai Gergely: Erősségek a tatárjárás korában. In: A tatárjárás 1241-1242. Katalógus. Szerk. Ritoók Ágnes és Garam Éva. Bp. 2007. 24. 46 Miroslav Placek - Martin Bóna: Encyklopédia slovenskych hradov. Bratislava 2007. 164. ábra. 47 Itt kell utalnunk arra, hogy Kubinyi András korábban a várépítés terén a 13. század közepén feltételezhető minőségi változással kapcsolatos véleményét azzal is alá kívánta támasztani, miszerint Engel Pál az 1989. évi mátrafüredi első Castrum Bene konferencián tartott előadásához leadott előzetes összefoglalásában már úgy vélte, hogy a „régészet által feltárt anonim” erősségek túlnyomó része még a tatárjárás előtti időből származhat : Kubinyi A.: Árpád-kori i. m. 291. Arra azonban nem utalt, hogy a történész ezt az álláspontját a konferencia vitájának hatására visszavonta, s az ezért sem jelent meg nyomtatásban. L. erre Feld Középkori váraink i. m. 210. - Ennek ellenére ez az állítás az űjabb irodalomban is felbukkan: Miklós Zs.: Tolna megye i. m. 433.
