Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Pósán László: Vízszabályozás, mocsárlecsapolás és árvízvédelem a középkori Poroszországban II/335

ről hozott munkaerővel maga kezdett hozzá bizonyos területek művelhetővé tételéhez. Ekkorra már jelentősen lecsökkent a Németországból Poroszországba érkező telepesek aránya, és a lovagrend az árvízvédelmi, vízmentesítési munkák elvégzésével próbált kedvezőbb feltételeket teremteni a további telepítésekhez. Erre azért is volt szüksége, mert a 14. század közepén Európa nagy részét sújtó pestisjárvány (mely a későbbiekben újra és újra visszatért) az 1360-as évektől Poroszországban is pusztított, és érzékelhető demográfiai visszaesést eredményezett.60 Egy 1395. évi oklevél arról tudósít, hogy a nagymester utasításokat adott Elbing komtúrjának a Labiau-ból (Poljeszk) a Pregel-folyóig húzódó árok, csatorna ügyében, amely 75 mansus vízmentesítését szolgálja. A munkák megkezdéséhez, az árokásáshoz az elbingi és a christburgi komtúroknak 8 napra gátépítési kötelezettséggel tartozó paraszti munkaerőt, valamint 4 hétre 75 fizetett embert kellett kiállítaniuk árokásáshoz („LXXV man, di do wol graben können”). Ez utóbbiak a 4 heti munkáért fejenként 1 márka fizetséget kaptak.61 1403-ban a lovagrend Rehhof (Ryjewo) nevű majorságában kezdődtek árok- és gátépítési munkák.62 A termékeny Werder térség nagy területre kiterjedő vízmentesítése, árvízvédelme a kezdetektől a tartományúri hatalom aktív részvételét és koordinációját igényelte. 1348. július 1-én Johann von Langerach, a lovagrend főkincstámoka (Treßler, thesaurarius) szerződést kötött Elbing város magisztrátusával egy, a Nógat bal partján építendő, döntően városi földeken húzódó nagy gát ügyében. A gátnak egészen az elbingi és marienburgi komtúrságok határát jelentő Paute folyócskáig kell felépülnie, annak torkolatáig, amit ugyancsak gátakkal kell védeni. A szerződés értelmében Elbing város falvainak népessége még a lovagrendi tulajdonban álló területeken is köteles 56 kötél (kb. 2500 méter) hosszan részt venni a gátépítésekben, illetve annak majdani fenntartásában, továbbá a Paute torkolatától a város földterületének határáig terjedő 4 kötélnyi (kb. 170 méter) hosszúságban is ki kell építeni a védőgátat. Ezeknek a gátszakaszoknak az építési és jövőbeni fenntartási költségeit a lovagrend és a város közösen fogja finanszírozni. Amennyiben a városi tulajdonban lévő falvak népessége nem tenne eleget gátépítési kötelezettségének, a lovagok erőszakkal is kényszeríthetik erre. A Német Lovagrend nevében a főkincstárnok egyúttal engedélyezte, hogy a gátak építéséhez az ő birtokairól is hozhassanak építőanyagot, földet.63 A szóban forgó nagy gát alapvetően Elbing város földjei számára jelentett védelmet, s csak kisebb mértékben a lovagrendnek. Az oklevél egyértelműen arról tanúskodik, hogy a város önmagában képtelen lett volna ekkora volumenű beruházásra. Ahogyan a már említett legkorábbi városi cenzusösszeírások is mutatták, az elbingi polgárok hosszú időn át csak rétként s legelőként tudták hasznosítani földjeiket.64 A 13. század végén, a Nógat jobb oldalán, a várostól délnyugatra lévő, némileg magasabban fekvő te344 PÓSÁN LÁSZLÓ

60 Pósán László'. A Fekete Halál a középkori Poroszországban. In: „A francia história hazai nagykövete”. Ünnepi kötet Papp Imre 65. születésnapjára. Szerk. Bárány Attila, Györkös Attila, Pallai László. Debrecen 2013. 42-43.

61 CDP VI. Nr. 14.

62 Hermanowski, GOstpreußen i. m. 246.

63 PUB IV Nr. 343.

64 Semrau, A.: Die älteste Zinsbuch i. m. 3-7.